Blogok

Az Adában töltött éjszaka után május 22-én egy izmos moderate risk-re ébredtünk, de a modellek nem tették könnyűvé a célterület kiválasztását. Az eredeti elgondolásunk az volt, hogy Oklahoma ÉK-i csücskébe megyünk, és ezt támogatta a NAM és a RUC modell is.

2011.07.20-án délelőtt, a munkahelyről pislogva időnként a radarra, döbbenten láttam, hogy mindössze kb. 30 km-en múlott, hogy az évtized vihara vonuljon át Tószeg felett (Nagykőrösön, szülővárosomban, és egyben Keresztapámék lakóhelyén, igen komoly károkat is okozott).

Miután briliáns elmével rájöttem, hogy Zsuzzzs nevű kolleganőnk szinte a szomszédunkban lakik, gyorsan felvettük a kapcsolatot, és megállapodtunk, hogy este együtt fogunk ... khmmm, izé, hogyismondjam, vadászni... :). Megbeszéltük, hogy fél nyolc körül találkozunk a 17 (+2) emeletes ház kapujában, akkor még nincs késő.

Ma késő este, kora éjjel ellepték a zivatarok a Balatont, igazi villámparádéval megörvendeztetve a víz körül élő, meteorológiát szerető embereket. A modoros bevezető után térjünk is gyorsan a lényegre: szupercellás zivatar haladt el a Balatontól északnyugatra, amit sikerült fényképesen ledokumentálni, köszönhetően az intenzív villámtevékenységnek. Mórickarajzokat, nyilacskákat most senki ne várjon, a tegnapi lecke után tessék felismerni a tipikus jegyeket (nehezítés, hogy itt most falfelhő is van!).

Ma délután csodás szupercellás képződményt sikerült megfigyelnem a siófoki viharjelző obszervatóriumból. Az előrejelzéseknek megfelelően egy délnyugati-északkeleti csapásirány mentén haladt végig a Balaton mentén, és este 6 körül ért Siófokra.

Tegnapi napomat Meteorman, Csillag, Storman és barátnője társaságában töltöttem a Velencei tó partján. A fürdés, lángosozás, sörözés közben természetesen szó esett a mai szupercellás helyzetről is. Bőségesen volt időnk kitárgyalni a helyzetet, így mire hazaértem, már nagy reményekkel vártam a mai napot.

Július 14-én kora délutántól késő éjszakáig a szupercella.hu DNY-i helytartóival, a Nagykanizsai Viharvadászokkal tucatnyi szupercellát vadásztunk le Muraszombat-Letenye térségében, az egymás után érkező újabb és újabb példányok közül az alábbi képeken láthattok némi ízelítőt.

Nem gondoltam, hogy az egy hetes svédországi kintlétem utolsó napján, július 2-án izgalmas konvektív helyzetnek leszek tanúja Európa ezen nem éppen szupercellákról híres táján, de a légkör ezúttal nem az általában megszokott forgatókönyv alapján viselkedett.
 

Konvektív szempontból a július 2-a is ígéretesnek tűnt, ezért úgy döntöttem felmegyek a Bükk-fennsíkra, hogy a környező zivatarokat minél jobb helyről figyelhessem meg. A szombat délelőtt még nem indult túl biztatóan, hiszen útban fölfelé folyamatosan esett az eső.

Indexkép: 

Szombaton először csak a házunktól nem messze lévő gátról figyeltem, hogyan vonulnak szorgalmasan a záporok, zivatarok tőlem északra  ÉNY-DK irányba, de ekkor még minket nem érintettek, viszont jól lehetett bennük gyönyörködni. Úgyhogy ebéd után gondoltam fotózok kicsit.