Update viharvadászat a Velencei-tó partján

Tegnapi napomat Meteorman, Csillag, Storman és barátnője társaságában töltöttem a Velencei tó partján. A fürdés, lángosozás, sörözés közben természetesen szó esett a mai szupercellás helyzetről is. Bőségesen volt időnk kitárgyalni a helyzetet, így mire hazaértem, már nagy reményekkel vártam a mai napot. Láthattam, hogy nagyjából a Nagykanizsa-Budapest sáv tűnhet megfelelőnek egy-két eseményre. Azért nem mertem magam nagyon beleélni se, hiszen a múlt csütörtök is nagy szívás volt, pedig akkor is bíztam a dolgokban. Természetesen rögtön elkapott a melankólikus lelkiállapot, mert úgy éreztem elhagyott a szerencsém, mert nem vonzom a zivatarokat úgy, mint régen! :) Már-már odáig fajultak gondolataim, hogy Orosházával hoztam egy kalap alá ezt a tüneményes települést a Velencei tó partján (Gárdonyról beszélek). Reggel felkeltem, újra megnéztem a helyzetet és továbbra is kedvezőnek láttam a paramétereket. Már csak Storman papa sztárelőrejelzőnk irományát vártam, hogy megerősítse gondolataim. 9-kor belevetettem magam az „ingatlan-biznisszbe”, majd délután 5-kor, munkából kifele jövet elkeseredetten néztem a sok középszinten oszló felhőre. Búskomoran haza bicikliztem és kedvetlenül töltöttem be az egyébként csoda jó 1 km-es kompozit radarképet. Na, ekkor esett le az álkapcsom…. :) Gondoltam magamban, hogy végre szupercella… :) Tudni illik felénk északkeleten elég ritkán látni hasonlót, mert az esetek 90%-ában beágyazódva, nagyobb rendszerben érkeznek meg, amikor a struktúrájuk már nehezebben megfigyelhető, mondhatni nem azok az igazi tankönyvbe illő példák fordulnak elő. Szóval amint megláttam a radarképet, rögtön biciklire ültem és sebesen tekertem a tó partjára. Mire odaértem az első szupercella haldoklását sikerült megfigyelni, illetve később egy második szupercella kialakulását követhettem figyelemmel, ami egyébként jó kis felhőszakadással öntözte meg Gárdonyt. A villámtevékenység mindvégig elég mérsékelt volt, de a felhőstruktúrák csodálatosra sikerültek. Itt megragadom az alkalmat, hogy bevezessem a wellness viharvadászat fogalmát. Tudni illik biciklivel vadászni egészséges, hiszen segíti a zsírégetést, illetve javítja az állóképességet. Sajnos van egy-két hátránya is: nem lehet túl hatékonyan menekülni a tornádótól és 6-8 cm-s jégtől! Persze ki törődik ilyen részletkérdésekkel. Az update viharvadászat jobb kifejezés lenne? Erről egy szavazást indítok a későbbiekben vagy hozzászólásokban várom a javaslatokat. :) De elég a rizsából, lássuk a képeket: Ez a felhőkép fogadott a tó partjára érve: Jó rálátásom volt a haldokló szupercella feláramlási tornyára, így íme egy-két közelebbi kép a lényeges részekről: Ezen látvány megnyugtatott, hogy érdemes volt leköltözni a Dunántúlra.. :) A későbbiek folyamán a leépülés fázisában lassan leépült a cella, majd délnyugati irányban ismét egy mezociklon alakult, amit ugyancsak jól lehetett dokumentálni. Az érdekesség az volt, hogy a két cella kezdett beágyazódni, és mielőtt ez a folyamat elkezdődött volna, a cellák előterében masszív északkeleti szél jelezte a beáramlás útját. Gyengülőben: Nem sokkal később az eddig bemutatott cellától délnyugatra alakult a következő, ami így nézett ki messziről: Na, ennél a pontnál volt az, hogy elkezdtem visszatekerni a házhoz, mert nem akartam bőrig ázni. Nagyjából félúton elért a gust front, ami nem volt túl erőteljes, de hazaérve annál szebb felhőképet mutatott az érkező szupercella: Egy radarkép a második celláról: Érkezésével erős, felhőszakadás intenzitású zápor hullott. Nem merném felhőszakadásnak nevezni, hiszen a 30 mm csapadék biztos nem jött össze, de rendkívül hangulatosra sikerült a keménymagja. Mondhatni mérnőki pontossággal számoltam ki az időt, mert pont akkor értem haza, amikor a zápor is megeredt. Szép mammás égboltot hagyott maga után: