Zivipötty blogja

Elérkezett az idő, hogy a korábban ígértek szerint elkészítsem a 2017-es év összegzését szupercellák tekintetében. 2016. után ezúttal is igencsak aktív szezonunk volt nyugaton, összesen 20 db szupercellát sikerült megszámlálnom Egyházasrádóc-Szombathely szűkebb térségében.

Ahogy azt augusztus végén írtam, szeptembertől a budapesti munkába állásom (és természetesen az ezzel járó költözés) miatt már kevesebb lehetőségem volt a konvektív események megfigyelésére otthon. Viszont úgy tűnt, hogy a légkör is idomult ehhez, mivel az augusztus 27-ei szupercellás akciót követően már nem is történtek nálunk kiemelkedő dolgok (szupercella vagy komolyabb zivatar). Ugyanakkor az a kevés érdemlegesebb konvektív esemény, ami még előfordult az ősszel, nagyrészt épp egybeesett a szabadnapjaimmal. Így mindössze egyetlen zivataros napról és egy látványos hidegfront-átvonulásról maradam le.

Szokták mondani, hogy a Brit-szigeteken mindenki az időjárásról beszél, 2017 októberének közepén azonban mindenki a Brit-szigetek időjárásáról beszélt. Nem mindennapi jelenséget éltek át ugyanis a szigetországok, illetve leginkább Írország lakói: egy korábbi hurrikán haladt át felettük, még hurrikán erejű, 120 km/h-t meghaladó szélviharral (és ez alatt nem a széllökéseket, hanem az átlagos szélsebességet kell érteni!). Ez ugyan önmagában még nem lenne rendkívüli, hiszen történt már hasonló korábban is, a téli viharciklonok pedig szintén produkálnak hasonló szélsebességeket. A szóban forgó hurrikán, Ophelia azonban szokatlanul keletre alakult ki és erősödött meg, az Azori-szigetek közelében 14-én elérte a 3-as kategóriát is. Ennyire keletre előforduló, legalább 3-as erősségű ciklont a műholdas megfigyelések kezdete óta még nem tapasztaltak az Atlanti-óceánon. Ophelia ráadásképp egy szokatlan légkör(optika)i jelenséget is okozott. Hogy mi volt ez, és hogyan zajlott le a hurrikán életútja a kialakulástól Írországig? Alább kiderül!

Úgy tűnik, hogy az atlanti hurrikánszezonok ismét éledezőben vannak a 2010-es évek elején jellemző pangás után, amikor még hurrikánok is csak elvétve alakultak ki, erősebb példányok pedig alig-alig akadtak. Már a 2016-os szezon is hozott egy csúcskategóriás, 5-ös ciklont (Matthew), idén pedig ismét sor került erre, ráadásul duplán, Irma és Maria révén. Mellettük pedig még több másik hurrikán is borzolta a kedélyeket. Arra, hogy ez egy erősebb szezon lehet, már az indulásakor voltak előjelek. A korai időszakban, júniusban és júliusban is meglehetősen fejlettek voltak már ugyanis az óceánt Afrika felől átszelő zivatarrendszerek (úgynevezett trópusi hullámok), és ezekből 2 trópusi vihar és 1 trópusi depresszió is kifejlődött ezekben a hónapokban. Igaz ezek a Karib-tengeren meglévő nyírással még nem bírtak, így gyengék maradtak és gyorsan szét is estek. Az augusztus első fele viszont már két hurrikánt is hozott (Franklin, Gert).

2017. augusztus 27-én egy hidegfront érkezett, mely méltóképpen zárta le a nyári konvektív időszakot. Bár ezúttal is az a nyáron gyakori forgatókönyv zajlott, hogy elég száraz légtömegre futott rá a front. Délután és este azért több zivatar is előfordult Vas megyében, melyek közül néhány szupercellává fejlődött, de ezek a száraz levegő miatt jellemzően LP karakterisztikával rendelkeztek. Nekem 3 példányt sikerült megfigyelnem itthonról, de a radarképek alapján még feltehetőleg volt ezen kívül egy-kettő (legalább marginális) a térségben.

A légkör július 22-26. között már megmutatta itt nyugaton, hogy képes meglepetésekre, de ennél is nagyobb volt a meglepetés augusztus 10-én. Ezt talán joggal lehet nevezni az év legnagyobb modell-mellélövésének, hiszen a modellek többsége sem az országon belülre, sem Ausztria keleti részére nem várt semmit, és az az egy-két modell, amelyik igen, csak kisebb záporokat, zivatarokat. Ehhez képest már délután komoly szupercellás zivatarok pattantak ki az osztrák-magyar határvidéken, este pedig egy szlovén instabilitási vonal érkezett, több helyen 100 km/h körüli vagy a feletti széllökésekkel.

Július 22-étől néhány napra ismét változékonyra fordult az idő, és több frontnak köszönhetően újabb konvektív események következtek, ezúttal azonban viszonylag sok - és több esetben negatív - meglepetéssel.

2017. június 19. és július 3. között Budapesten tartózkodtam (külön szerencse, hogy e két hetes időszak alatt csak 1, ráadásul nem túl látványos, bár telibe találó szupercelláról maradtam le június 23-án), hazatérésem örömére pedig nem mindennapi ajándékkal kedveskedett a légkör. Július 5-én ugyanis egy hullámzó hidegfront előterében labilis légtömeg érkezett fölénk, és az Alpokban kialakult a szokásos konvergencia-zóna is, mely délután sorra termelte ki a szupercellás zivatarokat.Külön szerencse, hogy ezúttal a nővérem szabadnapos volt, így életemben először úgy igaiból is el tudtam menni vadászni, még ha nem is kellett nagy távolságot megtenni (de azért mindenképp jobb volt 30-40 km-rel közelebbről nézni a cellákat). Az eredmény legalább 5 szupercella lett (így - a kihagyott 23-ait is beleszámolva - már 11 darabnál járok idén).

2017. június 16-án újabb hidegfront érkezett, mely a 4 nappal korábbihoz hasonlóan ismét szupercella-esélyekkel kecsegetett a nyugati országrészben is. Maga a frontátvonulás azonban viszonylag összetett módon zajlott le, mivel ezúttal a magasban fordult előbb a szél, illetve a front előtt már konvergencia-zónák is elérték az országot nyugatról.

Épp 1 hónappal a nyugati első komolyabb, de végül sikertelen szupercella-esély után 2017. június 12-én egy hidegfront révén ismét jó feltételeket teremtett a légkör a forgó zivatarokhoz, és ez most már realizálódott is, meghozva az első jelentősebb szupercellás eseményt a térségbe. Nekem pedig a harmadik és negyedik idei szupercellámat. :)