Ophelia: egy 3-as kategóriájú hurrikán Európa közelében

Szokták mondani, hogy a Brit-szigeteken mindenki az időjárásról beszél, 2017 októberének közepén azonban mindenki a Brit-szigetek időjárásáról beszélt. Nem mindennapi jelenséget éltek át ugyanis a szigetországok, illetve leginkább Írország lakói: egy korábbi hurrikán haladt át felettük, még hurrikán erejű, 120 km/h-t meghaladó szélviharral (és ez alatt nem a széllökéseket, hanem az átlagos szélsebességet kell érteni!). Ez ugyan önmagában még nem lenne rendkívüli, hiszen történt már hasonló korábban is, a téli viharciklonok pedig szintén produkálnak hasonló szélsebességeket. A szóban forgó hurrikán, Ophelia azonban szokatlanul keletre alakult ki és erősödött meg, az Azori-szigetek közelében 14-én elérte a 3-as kategóriát is. Ennyire keletre előforduló, legalább 3-as erősségű ciklont a műholdas megfigyelések kezdete óta még nem tapasztaltak az Atlanti-óceánon. Ophelia ráadásképp egy szokatlan légkör(optika)i jelenséget is okozott. Hogy mi volt ez, és hogyan zajlott le a hurrikán életútja a kialakulástól Írországig? Alább kiderül!

Ophelia trópusi ciklonként

Bár a bekezdés címe alapján joggal lehetne gondolni, hogy Ophelia már eleve trópusi ciklonként alakult ki, ez valójában nem így történt. Egy kiterjedt észak-atlanti mérsékelt övi ciklon hidegfrontja ugyanis behullámzott az óceán felett, és rajta az Azori-szigetektől messze délnyugatra egy önálló peremciklon alakult ki. Ő volt, vagyis lett hamarosan Ophelia, aki így szintén mérsékelt övi ciklonként kezdte meg pályafutását. A tőle északra megerősödő anticiklon azonban biztosította számára, hogy hosszú ideig a viszonylag meleg, 25-26 °C-os vizek felett maradhasson, a magasban felette elhelyezkedő hidegebb légtömeg pedig nagy mértékű instabilitást idézett a légkörben. Így leendő Ophelia nem is volt rest zivatarokat kialakítani a központja körül, miközben a frontjai gyorsan feloszlásnak indultak. Ez a folyamat 9-ére virradóan befejeződött, és ekkor a zivatarképződés is magasabb fokozatba kapcsolt, így az amerikai Hurrikánközpont trópusi viharrá nyilvánította a ciklont, ami ezzel hivatalosan is megkapta az Ophelia nevet.
 

Ophelia egyik különcsége már rögtön a kialakulása után megmutatkozott. Mivel meglehetősen északon jött létre, ezért rá a mérsékelt övezet nyugati szélzónája volt hatással, és a kezdetektől fogva keleties irányba mozgott, szemben a megszokott trópusi ciklonokkal, melyek az Egyenlítőtől nem messze fejlődnek ki, és a passzátszelekkel nyugatias irányba haladnak. A mozgása azonban lassú volt, így bőven maradt ideje "lakmározni" a meleg vízből. Ennek megfelelően fokozatosan meg is erősödött, és 11-én elérte az 1-es kategóriájú hurrikán erősséget 120 km/h-s szélsebességgel. Az erősödése pedig nem szakadt meg, így másnap már 2-es kategóriájú lett, nem kis meglepetést okozva.
 

Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett. Ophelia 14-én kölcsönhatásba került egy északnyugatról közeledő hidegfronttal, miközben még mindig meleg, 24-25 °C-os víz felett tartózkodott. A kölcsönhatás légköri feltételei tökéletesnek bizonyultak, mivel a hidegfronthoz kapcsolódó erős magassági szél (futóáramlás/jet stream) magja sokáig nem érte el a hurrikánt, hanem attól északra helyezkedett el. Így Opheliától északra erősebb volt a szél a magasban, mint felette, ami közvetlenül a ciklon felett divergens áramlást generált. Ez pedig a hurrikánok egyik éltetője, hiszen így kompenzálásként feláramlás van jelen a ciklon területén. Ráadásul a futóáramlásnak is van egy saját cirkulációs rendszere, melyben a legerősebb terület jobb alsó szélén szintén feláramlás generálódik. Ophelia pedig éppen ezen a részen érintkezett a jet stream-mel, mely által egyszerre két hatás is erősítette.
 

A műholdképeken is szembetűnő volt, hogy amint a front megközelítette a hurrikánt, úgy az hirtelen igen határozott strukturális fejlődésen ment át, intenzív zivatargócokkal tarkított szemfalat és egy nagy méretű, szabályos szemet alakított ki, mely hosszú órákig fennmaradt. Ez által Ophelia 14-én délután 3-as kategóriájú lett 185 km/h-s átlagos szélsebességgel, miközben a központjában 960 hPa-ra becsülték a legalacsonyabb nyomást. A front hatására azonban időközben egyre gyorsabbá kezdett válni a mozgása, így igencsak látványos struktúrával közepedett Európa felé, melyet nagyon-nagyon ritkán figyelhetünk meg. Az úgynevezett légtömeg kompozit műholdképen nem csak magát a ciklont és a hidegfrontot, hanem a környező légtömegeket is nagyszerűen lehetett analizálni. Ophelia mindvégig trópusi eredetű légtömegbe volt ágyazódva (kékeszöld színek), mely a hidegfront előtt tolódott északkelet felé. A front mögött viszont határozottan megjelent a sarkvidéki eredetű hideg, a magasban száraz légtömeg (lilás, pirosas színek), és ez az éles választóvonal volt egyben a korábban említett futóáramlás zónája is. Az Ophelia felett megerősödött magassági szétáramlást pedig különösen a 13 és a 21 órás képen nagyszerűen mutatták a hurrikán körül megjelenő spirális, halszálka szerű fátyolfelhő-sávok.
 

Elérhetőek voltak multi-szenzoros csapadék-becslést (MPE, multi-sensor precipitation estimate) mutató műholdképek is. Ezek a radarképekhez hasonlóan a csapadék intenzitását mutatják (noha valamelyest kisebb pontossággal), és általuk szintén jól látszott Ophelia megerősödése 14-én. Az első intenzívebb csapadékgócok már 14-ére virradó éjszaka megjelentek, de ekkor a hurrikán struktúrája még nem volt jól fejlett. Később azonban itt is megjelent a szinte teljesen kör alakú, határozott szem, körülötte pedig a szemfalban több esetben igen intenzív, a skálából is kicsúszó erősségű gócok jelentek meg. A hurrikán még a gyengülő állapotában, 15-én délutánig is produkált olykor intenzívebb csapadékkal járó zivatarokat, noha ezek már szervezetlenül helyezkedtek el a ciklonközpont körül.
 

Ophelia (újra) mérsékelt övi ciklonként

Az egyre gyorsuló áramlással mozogva Ophelia 15-én északkelet felé elhagyta az óceán melegebb területét. Ezért már nem tudta fenntartani jól fejlett struktúráját, és ezzel együtt fokozatosan visszagyengült előbb 2-es, majd 1-es hurrikánná, miközben elhaladt az Ibériai-félszigettől nyugatra. Eközben "gyűjtögető életmódra" váltott, mivel magába szívott egy kis szaharai homokot is a Kanári-szigetek felől, ami 14-én érte el azt a térséget, valamint az önmaga által 15-én felszított nyugat-ibériai erdőtüzek füstje is bekerült az áramlási rendszerébe.
 

Időközben az északnyugatról érkező hidegfront fokozatosan beleolvadt a hurrikán áramlási rendszerébe, így ő maga is elkezdett átalakulni (vagyis inkább vissza) mérsékelt övi ciklonná. Ezzel együtt elérte az erős magassági szelek zónája is, de a légköri feltételek a mérsékelt övi ciklonkeletkezéshez kedvezőek voltak. Ezért Ophelia éjjel abba is hagyta a gyengülést, és erős 1-es kategóriájú hurrikánnak megfelelő szélsebességgel alakult át mérsékelt övi ciklonná. Valamennyit megőrzött azért a trópusi mivoltából is, mivel a központjában egy erősen felcsavarodott, spirális felhőmag volt jelen, a frontjai pedig nem bizonyultak olyan markánsnak, mint amit a legtöbb mérsékelt övi ciklon esetében megszokhattunk. Eközben a ciklon folyamatosan szívta magába a délnyugat-európai füstöt, mely a hidegfrontja mentén már olyan mértékben telítette a légkört, hogy az megszürkítette az eget, és jelentősen takarta még a Napot is, így az csak egy narancssárgás korongként látszott (az alábbi kép 16-ai kivágatán a front menti világosszürke sáv Nagy-Britanniában és Franciaországban nagyrészt maga a füst, csak kevés felhőzet volt jelen). 17-én a sűrű füstfelhő elérte Németország északi részét, ahol hasonló légköroptikai jelenségeket figyeltek meg, mint az előző napon Angliában.
 

 

Ex-Ophelia tehát egy igencsak erőteljes mérsékelt övi ciklonként érkezett meg Írországba. Az eset pikantériáját ráadásul fokozta, hogy épp 30 éve éltek át a szigetek egy hasonlóan erős szélvihart, melyért egy viharciklon volt felelős. Ezúttal a trópusi múlt következtében a viharos szelek zónája nem volt olyan kiterjedt, ugyanakkor a ciklonközpont közelében Írország délnyugati részén igencsak erősnek bizonyult a légmozgás. A legerősebb széllökések a déli partvidéken többfelé elérték a 150-180 km/h-t, sőt Fastnet világítótornyánál 191 km/h-s széllökést is mértek. A legerősebb átlagos szélsebesség pedig itt 151 km/h volt, amivel Ex-Ophelia majdnem 2-es kategóriájú hurrikán lehetett volna. Azt, hogy a ciklon még trópusi jegyekkel is rendelkezett jól mutatták a délnyugat-írországi Valentia mérései, ahol áthaladt a központja. Ennek átvonulását igen markáns nyomásváltozás kísérte, a korábbi lassabb csökkenést követően a központ érkezése előtt 2 óra alatt közel 20 hPa-os nyomásesés zajlott le, majd utána az emelkedés is hasonlóan zajlott (eleinte gyorsan, majd lassabban). A minimális légnyomás is meglehetősen alacsonynak, 959 hPa-nak bizonyult (az ábrán feltüntetett 962 hPa az óránkénti adatok minimuma). Emellett Ex-Ophelia megőrizte a meleg magját is, a központ érkezésekor ugyanis 3 °C-os hőmérséklet-ugrás következett be. A szélvihar Írországban 3 emberéletet követelt, illetve jelentős károkat okozott ott és a Brit-szigetek egyes részein is. Emellett az Ophelia által felkorbácsolt erdőtüzeknek is voltak áldozatai az Ibériai-félszigeten.
 

 

Összefoglaló műholdanimáció a hurrikánról:
 

 
A szél-, légnyomás- és csapadékadatok forrása: National Hurricane Center (NHC)
A feltüntetett szélsebesség értékek a Saffir-Simpson hurrikánskálára épülve 1 perces átlagok. A feltüntetett szélsebesség- és légnyomás adatok elsődlegesek, azok a szezon végi hivatalos összesítéskor még változhatnak kisebb mértékben.