Konvektív napok meglepetésekkel

Július 22-étől néhány napra ismét változékonyra fordult az idő, és több frontnak köszönhetően újabb konvektív események következtek, ezúttal azonban viszonylag sok - és több esetben negatív - meglepetéssel.

Az egyetlen pozitív meglepetés 22-én érkezett, ez azonban volt akkora, hogy legalább részben kompenzálja a többi negatívat. Ekkor egy tőlünk északra húzódó hidegfront és egy nyugat felől lassan közeledő másik előtt a térségünkben már labilizálódott a légkör, illetve kisebb konvergencia-zónák is kialakultak. Előzetesen viszont nem sok mindent vártam ettől a naptól, hiszen a nedvességi viszonyok még kissé kérdésesnek tűntek, illetve a GFS előzetesen csak 10 m/s körüli szélnyírással számolt. Később viszont kiderült, hogy tévesen, mivel ennek valós értéke 15 m/s körül mozoghatott, amit az aznapi 6 UTC-s és 12 UTC-s futások már megerősítettek.

Azt, hogy ez a nap tartogathat konvektív eseményeket, már jelezték a déli órákban átvonuló kiterjedt Altocumulus castellanus tömbök, sőt némelyik példányuk tornyos gomolyfelhővé fejlődve gyenge záport is okozott (a reggeli, délelőtti órákban a Dunántúlon tevékenykedő zivatarrendszerből mi kimaradtunk).

Kora délután aztán beindult az alpesi zivatargyár is, hamar nagy tányérok borították be az északi, északnyugati égboltot.
 

Különösebb látvány azonban sokáig nem mutatkozott, illetve a zivatarok lecövekeltek az Alpokban. A kifutófrontjuk mentén viszont később már délebbre is kialakultak zivatarok. Ezek egyike Graz környékén jött létre, és feltehetőleg szupercellává fejlődött, mivel délkeleties irányba kanyarodott, és tartósan életben is maradt. Tőlünk is megfigyelhető volt a góc, bár viszonylag távolról, és nem is legjobb szögből, de azért sejthető volt a szupercellás struktúra.
 

A Kőszegi-hegység térségében is kialakult egy erősebb zivatargóc, mely félig meddig multicellás, félig-meddig szupercellás jellegű volt (összhangban azzal, hogy a GFS oda kicsit alacsonyabb nyírást mutatott). Mindenesetre a góc közel 1 óráig életben maradt. Közvetlenül a feloszlása előtt tőle délnyugatra egy újabb zivatar jött létre, mely még inkább szupercellás jegyeket mutatott, rövid időre egy határozott csapadékmentes feláramlási alapot is kifejlesztett. De mielőtt igazán összeszedhette volna magát, belerongyolt nyugatról egy újabb zivatarcella, mely végül átvette a domináns szerepet, és egyértelműen szupercella lett. Ez a folyamat jól végigkövethető Dombai László vépi észlelő gyorsított felvételén: Link

Ez utóbbi volt az a góc, melyet nekem is sikerült megfigyelnem, ráadásul tökéletes szögből. Mikor kimentem fotózni a már említett másik, osztrák cellát, ez már teljesen "készen" volt, szép lencseszerű feláramlási alappal és hosszan elnyúló szárnyfelhőtornyokkal rendelkezett. A cella klasszikus volt, a hátoldali leáramlásban is volt egy kisebb, de markáns csapadéksáv.
 

Kb. negyed óra múlva fölénk ért a kifutófront a szárnyfelhőtornyokkal, de eközben már kissé szervezetlenebb is lett.
 

Ezután lassacskán maga a szupercella is gyengülni kezdett, de még jó ideig megőrizte határozott, igaz egyre keskenyebb feláramlási alapját, ami elé közvtlenül a feloszlás előtt betekeredett a csapadék. Végül negyed 7 után, kb. 1 órás élettartamot követően a cella végleg feloszlott. A zivatar viszonylag sok lecsapó villámot produkált (bár ezekből nem sikerült elkapnom egyet sem), még közvetlenül a feloszlása előtt is akadt néhány, és az érintett helyeken jégeső is hullott belőle.
 

Mögötte tőlünk nyugatra még bepróbálkozott néhány zápor, de ezek viszonylag gyengék maradtak, zivatartevékenységet nem is produkáltak, ráadásul nálunk csak 1 mm csapadékot okoztak.
 

Ilyen előzmények után igencsak bizakodva vártam a következő napot, mivel akkorra a modellek még több labilitást, már több nedvességet és kissé nagyobb szélnyírást jeleztek. Várható volt ugyan, hogy az északira forduló szél létrehozza a szokásos divergenciát a térségben, de ennek ellenére szinte minden modell mutatott az Alpokból lecsorgó gócokat. Viszont egy kis középszintű inverzió beleköpött a levesbe, illetve talán a divergencia is erősebb lett a vártnál, így hiába alakult ki néhány zápor- és zivatargóc kora délután az Alpok keleti oldalán, azok gyorsan szét is estek, nem értek be az országba. A nap becsületét valamelyest azonban megmentette az este nyugatról érkező záporos csapadéktömb, 4 db villámlással-dörgéssel az elején.

És bár előzetesen még eseménydúsabbnak tűnt, hasonló sorsra jutott a 24-én érkező hidegfront is. Pedig a nap biztatóan indult, már reggel és kora délelőtt is előfordult zivatar, de végül ez lett a nap egyetlen érdemleges eseménye.
 

Délelőtt Szlovéniában kialakult ugyan egy fejlett zivatarzóna, de ennek déli, felénk közeledő ága végül teljesen feloszlott, mire ideért volna, az északi része pedig túl messze, Szombathelytől északra vonult el. Ezt követően stabilizálódott a légkör, így az esti csapadéktömböt már nem is kísérte zivatartevékenység. Egyetlen kis pozitívum volt, hogy az előző esti és az ezen a napon átvonuló rendszerek összesen 10 mm csapadékot eredményeztek, melyre az elmúlt száraz hetek után már nagy szükség volt.

És a negatív meglepetések sora még nem ért véget, hiszen eleinte a 26-án átvonuló újabb front is izgalmasnak nézett ki. Ám végül tőlünk keletre és délre álltak össze a várt kiterjedt zivatartömbök, bár ezt aznap már pedzegette is néhány modell. Kárpótlásként némi látvány azért így is akadt a keletre és délre fortyogó konvergencia révén. Kisebb záporok azonban előfordultak már 26-ára virradóan, majd este is, 27-én pedig időszakos eső volt. Összességében tehát egy pozitív és három negatív meglepetéssel zárult ez a rövid konvektív időszak, de legalább jelentősebb csapadék hullott, így kicsit felfrissült a természet az elmúlt hőhullám után, és a közeledő újabb előtt.