Vas megyéből induló, Zalában kiteljesedő esti szupercellázás

2017. június 16-án újabb hidegfront érkezett, mely a 4 nappal korábbihoz hasonlóan ismét szupercella-esélyekkel kecsegetett a nyugati országrészben is. Maga a frontátvonulás azonban viszonylag összetett módon zajlott le, mivel ezúttal a magasban fordult előbb a szél, illetve a front előtt már konvergencia-zónák is elérték az országot nyugatról.

Ezek nálunk nem sok vizet zavartak, bár a reggel 6 óra körül érkező első hullámot egy kisebb peremfelhő is kísérte, de ezt már csak akkor vettem észre, mikor fölénk ért. Ebből a rendszerből néhány dörgés is előfordult, a következő, 9 óra körül érkező tömb java azonban tőlünk messze északra vonult el, így nálunk csak gyenge záport okozott.

Ezt követően napközben nem történt semmi érdemleges, ami egyrészt a több órán át felettünk lévő vastag Cs, időként már As felhőzetnek volt köszönhető. A másik ok kapcsán viszont érdemesnek gondoltam a szokásosnál részletesebben bemutatni az alaphelyzetet is, mert elég tanulságos. A GFS ezúttal ugyanis tökéletesen fogta meg azt, hogy Vas megyében sokáig délnyugatias marad a talaj közelében az áramlás, szemben a többi modellel, amik már a déli, kora délutáni óráktól nyugati, északnyugati szelet vártak hozzánk. A délnyugati szél nagy hátránya az volt, hogy divergenciát okozott, mely egyébként az osztrák szolgálat (ZAMG) óránkénti szélanalízis mezőjén is látható volt a térségben. Az előnye viszont az, hogy a kiszáradás hozzánk már nem ért el, a harmatpont egész nap 17-18 fok körül alakult, melyet szintén a GFS fogott meg jól. Ez által pedig a labilitás is magas maradt. Azt, hogy ennek ellenére mégsem alakult ki semmi a térségben a kora esti órákig, annak köszönhettük, hogy az egyetlen környékbeli trigger, az Alpok déli részénél húzódó konvergencia-zóna már éppen egybeesett azzal a területtel, ahol kiszáradt a légkör. Ez a valóságban is látszott, mert amint kisütött a nap a délután második felében, az összeáramlás mentén megindult a gomolygás, de hamar szétestek a gomolyok. Ennek tükrében viszont érdekes, hogy ha az alaphelyzetet kitűnően fogta a GFS, akkor miért várt délután csapadékot a divergens magyar-osztrák-szlovén(-horvát) határ menti területekre.

Az alábbiakban kiszemezgettem néhány térképet a 12Z-s GFS futásból, amik kitűnő mintapéldái annak, hogy az ígéretes paraméterek trigger nélkül (vagy rossz helyen lévő triggerrel) nem sokat érnek. Ha felért volna az Alpokig a nedvesebb zóna, akkor jó kis szupercellázás lehetett volna Vas megyében is.
 

Így sem maradtam azonban szupercella nélkül, mivel a konvergencia-zóna a kora esti órákra délebbre húzódott, és elérte Vas megye déli részét. Itt már elegendő nedvesség állt rendelkezésre, így nagy gomolytornyok indultak fejlődésnek egy vonal mentén tőlünk délnyugatra. Pár perccel negyed 9 után mentem ki fotózni, és akkor két, egymáshoz közel lévő, de jól elkülönült cella volt már jelen. Mindkettő nagyon szépen mutatta a forgás jegyeit, és a hátul lévőnek mintha már valami kis falfelhő-kezdeménye is lett volna (sárga nyíl).
 

Nem sokkal később a hátsóból már megindult a csapadékhullás, illetve pár halk dörgés is hallható volt belőle, ami engem meglepett, hiszen szemmel láthatóan úgy tűnt még akkor, hogy szinte nincs is teteje a cellának. Bár ez azért is látszott így, mert az elülső góc időközben egyre jobban kitakarta azt. Később viszont attól balra már látszott az elnyírt üllő - és abban a sötétedéssel együtt egyre több villámlás is -, ráadásképp pedig a naplemente pompás színekbe öltöztette az egész pereputtyot. Mindemellett a közelebbi kis góc is egyre szebb lett, tartós feláramlási oszlopot alakított ki élesen elkülönülő feláramlási alappal (én csak 20 percig fotóztam a sötétedés miatt, de még utána is megvolt legalább 20-25 percig), így valószínűleg az is (mini) szupercella lehetett.
 

Az viszont biztos volt, hogy a tőlem távolabb lévő góc szupercellává fejlődött, mivel ezt mind a radar-, mind webkamera-képek megerősítették. Sőt, a cella időközben ketté is vált, és könnyen lehet, hogy az utolsó fotóimon a kis cellámtól balra már a balra kanyarodó tag alapja jelent meg (mivel a gócok távolodtak tőlem, így a balra kanyarodás most valóban a bal oldalon látszott, nem épp fordítva, ahogy szemből szokott).
 

A balra kanyarodó szupercella ezúttal is sokáig életképes maradt, akár csak a 12-ei helyzetkor, és később épp az Országos Meteorológiai Szolgálat pogányvári webkamerája előtt haladt el szép tányéros feláramlási alappal és kis falfelhővel. Az Időkép pusztaszentlászlói webkamerája pedig a jobbos cella impozáns feláramlási alapját kapta le.
 

Levezetésként még két fotó, mely jól mutatta a helyzet gyönyörűségét, hogy gyakorlatilag minden nagyobb gomoly beforgott a környéken (legalább rövid időre). Összességében azért ismét sikerült kihozni a napból a maximumot, hiszen láttam szupercellát, még ha csak távolról is, a naplementével pedig különösen látványosra sikeredett a konvekció.