Egymással táncoló szupercellák - beszámoló a 05.13-ai vadászatról

Délután 4 órakor elindult Budapestről a Fogalmatlanok (The Conceptionlesses) nevű csapat :)
A résztvevő tagok: Sebestyén Ádám (Ádáz), Kovács Krisztina, Kun Sándor (Devilstorm), Bondor Gyula (Gbond)

Mivel mindannyian munkából érkeztünk, ezért viszonylag későn tudtunk csak útnak eredni, de még épp időben, hogy lássunk is valamit. Az M7-es autópályán száguldtunk DNY felé, miközben intenzív tanácskozás zajlott:

A Balaton előtt megálltunk elemezni a helyzetet, hogy merre menjünk tovább. Alapvetően két lehetőség volt, megyünk tovább az autópályán, vagy  nyugat felé vesszük az irányt.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy beállítjuk Devecsert a GPS-en, azaz NY-i irányban haladunk tovább, és nem a Balaton déli részén száguldunk tovább az autópályán. Mint később kiderült, ez volt a helyes döntés. Az Ausztriában kialakult cellák üllője közben fölénk ért. Devecsernél megálltunk, és gyönyörködtünk a felettünk örvénylő, károgó varjúfelhőben :) 

Ekkor már este 6 óránál járt az óra mutatója, úgyhogy a kisebb pihenő után gyorsan tovább indultunk NY-nak. Már távolról látszott egy országunk fölé besodródó, majd bedöglő cella az üllő alatt. Aztán a hegyekben keletkezett szupercella balra haladó tagját láttuk meg halványan, ami ugyancsak elgyengült, de ahhoz képest igen látványos struktúrát mutatott:

A jobbra haladó tagot vettük célba, mentünk tovább a főúton.

Rábahídvég határában meg kellett állnunk fotózni, hiszen úgy tűnt, közeledtünk a cellához, és megörültünk, hogy találtunk végre egy jó kilátással rendelkező helyet. Az sem volt elhanyagolható, hogy ekkor már 7 óra körül járt az idő...

Mint kiderült, ez a jobbra kitérő tag igen lassan mozgott, ami meglepett minket. Még nem voltunk elég közel hozzá, de már elkezdett cseperegni az eső, így továbbindultunk NY felé.  Pár kilométer után újra megálltunk, de itt már jobban esett az eső, és a cella struktúrája sem változott sokat, és úgy tűnt, nem akar sehogysem közeledni, bár a radaranimáció szerint pontosan felénk tartott.

Ezután újfent nyugatabbra indultunk. Ekkor jött el a vadászat mélypontja, amikor egy bizonyos településen 10 percet kellett állnunk egy helyben, hiszen éppen utat újítottak fel, és ezt csak fél sávos lezárással és lámpás elengedéssel tudták megoldani. Csöpögő esőben, házak között kilátás nélkül, miközben jön a cella, sötétedéshez közeledvén ez nem a legideálisabb helyzet... már éppen az idegszanatóriumot tárcsáztuk, amikor is a lámpa végre zöldre váltott :) Kicsit ekkor szét is estünk fejben, egy kis navigációs bizonytalanság után Körmend előtt délnek fordultunk. Szerencsére a vadászat csúcspontja, érdemi része még csak ezután következett. Körülbelül 1 km után megálltunk egy bekötő úton, és megpillantottunk egy LP szupercellát:

 

 

 

Egy kis idő után feltűnt, hogy balra is van valami érdekes, egy nagy tányér, ami gyorsabban érkezett. Ez is forgott rendesen:

 

 

Néha figyeltük a radarképet, de nem tudatosult kellően, hogy közben a cellánk mögött kialakult egy újabb SC is, ami már ekkorra dominánsabbá vált, mint az előző. Mint kiderült, már az is a kertek alatt járt ekkoriban. Sanyi kollégám mondta is, hogy meg kéne nézni közelebbről azt a gyanús felhőalapot nyugati irányban, mert nem látszik rendesen a fasor miatt. Kicsit arrébb is mentünk a kocsival, ekkor megláthattuk szupercellánk beáramlási farkát (hódfarok) és a falfelhőt:

Ekkor már egyértelműen ez volt az erősebb. Sokat nem tudtunk fényképezni a sötétség és a közeledő eső miatt. A forgalmi akadályok miatt (3 km-es kamionsor) nem tudtunk dél felé tovább menekülni a cella elől, így vissza kellett fordulnunk, és kicsit bele kellett hajtani a sűrűjébe. Szerencsére egy közeli benzinkút alatt át tudtuk vészelni a jégesőt, amiben 1-1,5 cm-es jégdarabok is voltak.

Majd mikor kicsit elcsendesült a (már összeolvadt) cellánk, akkor egy kis szünet után megérkezett a szélvihar is, amit az érkező MKR produkált. Ekkor a villámtevékenység is újra megerősödött.

Egy érdekes jelenségre lettünk figyelmesek, már a vadászat alatt. Nézzük csak a radaranimációt:

Az elülső szupercella, mikor kezdett a hátsó közeledni, nagyon belassult, sőt meg is állt, majd felcsavarodott a hátsóra. Ilyesmit még egyikünk sem látott nemhogy élőben, de még radaron sem... Tehát ezért nem nagyon közeledett felénk, vakartuk is a fejünket :) Hogy ez pontosan miért történhetett így, milyen időjárási folyamatok lehetnek a háttérben, erről már a vadászat alatt sokat beszéltünk, és utólag elemezve a helyzetet a hátsó cella áramlása bekebelezte a gyengébb cellát.  (Először egy már meglevő mezo-örvényre gyanakodtunk, de az nem pontosan ott húzódott, és más is volt az örvény irányultsága.) Pontosabb következtetést egy nagyfelbontású modell újrafuttatásából (az aktuális mérésekkel megmódosítva a környezeti feltételeket) lehetne mondani.
Összegezve egy eredményes vadászatot sikerült lebonyolítani, sok tanulságot vonhattunk le ebből a helyzetből, és ez a két egymás körül forgó szupercella is egy kuriózumnak számít. Utólag kielemezve, pontosan felettünk ment el az utolsó szupercella mezociklonja is, tehát "jó helyen voltunk jó időben", ami már lassan egy szállóigének számít :)
Ádáz kolléga kitartó vezetése előtt meg kell emelni újfent a kalapot, hazafelé a zalai dimbes-dombos utakon felhőszakadásban kellett haladnunk. Mindenki jó munkát végzett, kihoztuk a helyzetből a 110%-ot :)

Hamarosan egy rövid videóösszeállítás is készülni fog a viharvadászatunkról, amiben a villámlás és a jégeső is látható majd.

írta: Bondor Gyula (gbond)