1. Minek nevezzelek?

Az úgynevezett derecho-jelenséget méltán nevezhetjük a konvektív rendszerek királyának, hiszen kiterjedésük és erejük olykor rendkívüli mértéket ölthet. Maga az elnevezés spanyol eredetű, melynek jelentése „egyenesen előre” (kiejtése: derecso). A kifejezést elsőként Dr. Gustavus Hinrichs fizikus használta, aki 1888-ban az American Meteorological Journal-ban megjelent publikációjában derechonak nevezte el az 1877. július 31-én Iowa-n végigsöpő viharrendszert, melyhez rendkívül erős egyenes irányú szélvihar társult. A megfigyelések alapján elmondható, hogy legnagyobb számban az USA középső államaiban fordulnak elő évi 1-2 alkalommal (1. ábra). E viharrendszerek azonban a föld más részein sem ismeretlenek, hiszen 2002. július 10-én Németországon is végigsöpört egy derecho, amely a jelentős károk mellett emberáldozatokat is követelt.

1. ábra A derechok éves gyakorisága az Egyesült Államokban.

1.2 Mi a derecho?

A derecho olyan gyors mozgású zivatarrendszer, melyhez nagy kiterjedésű és hosszú életű szélvihar társul. A vihar által okozott károk nagysága akár egy erősebb tornádóéval is vetekedhet, azonban annak jellege, mintázata lényeges különbséget mutat. A derechoban létrejövő downburstöknek köszönhetően a pusztítás jellemzően egyenes irányú, amíg a tornádókban a konvergens szélkárok dominálnak. A tudományos meghatározás szerint, ha a szélkárok kiterjedése (azaz hosszúsága a zivatarrendszer haladása mentén) eléri, illetve meghaladja a 400 km-t és a viharzóna mentén a legerősebb széllökések nagyobbak, mint 93 km/h, akkor ezt a zivatarrendszert a derechok közé soroljuk. 

1.3 Milyen erős lehet a szél egy derechoban?

A National Weather Service által felállított 93 km/h-s kritérium a derecho élettartama alatt nem mindig áll fenn, hiszen az azt felépítő downburstök (mikroburstök) rendezetlen és változó klaszterekként jelennek meg a viharzóna mentén. Ennek következménye, hogy a derechoban előfordulnak, olyan helyek, ahol a széllökések nem érik el a 93 km/h-t, máshol viszont jóval 160 km/h feletti szélsebességek is létrejönnek. Ezek alapján a derechokat downburst klaszterek családja építik fel, amely a 400 km-es hosszanti kiterjedés mentén folytonos vagy közel folytonos megjelenésű.
 

1.4 Derechok kialakulása, fejlődése

A derechok egyetlen nagy vagy több bow echós szegmenst tartalmazó mintázatot vehetnek fel. A bow echók kialakulásáról korábbi anyagainkban olvashattok: (Bow echók 1.) A bow echók létrejöttéhez leggyakrabban a nagy labilitás, megfelelő nedvességi viszonyok és kényszerhatások mellett a jelentős szélnyírás járul hozzá. A rendszer fejlődésében és fenntartásában nagy szerepet játszik a zivataros hideg légtömeg és a szélnyírás közötti kapcsolat (A konvekció alapjai III.), ill. a már megfelelő érettségi állapotban (bow echó) a hátoldali jet jelenléte (Squall Line-ok III.).

2. Derechok és downburstök
(Downburst térbeli lehatárolása)
 
Mivel a derechok legpusztítóbb kísérőjelensége a rendkívül heves szélviharok, így érdemes részletesebben megismerni az őket alkotó lecsapódó légtesteket (downburst). Fujita és Wakimoto (1981) a derechokban kialakuló downburstöket öt nagyságrendi kategóriába sorolták be. Ezeket láthatjuk a 2. ábrán, a hozzátartozó magyarázattal.
 

				Downburst klaszterek családja (family of downburst clusters): A derecho-jelenséggel összefüggésbe hozható legnagyobb nagyságrendi kategória a downburst klaszterek családja, melynek hosszúsága meghaladja a 400 km-t és a lejjebb látható kisebb skálájú képződményekből épül fel. Élettartama általában több óra.   Downburst klaszter (downburst cluster): Az ún. downburst klaszterek hosszúsága a 80-100 km-t is elérheti, élettartamuk pedig több 10 perc is lehet. Downburst: A downburst klaszterek felépítő elemei a downburstök, melyek horizontális kiterjedése 8-10 km köré tehető. Élettartama néhány perc. (A 4 km-es horizontális kiterjedést meghaladó lecsapódó légtesteket makroburstnek is nevezhetjük.)   Mikroburst: Minden egyes downburst ún. mikroburstöket is tartalmazhat, melyek kiterjedése nem haladja meg a 4 km-t. E mikroburstök nagy veszélyt jelentenek a repülés számára. Burst folt (Burst swath): A mikroburstön belül létrejövő kisebb kiterjedésű szél okozta pusztítási foltokat burst foltoknak nevezzük, melyek kiterjedése 45-140 méter. A pusztítás jellege pedig a tornádók által okozott károkra is hasonlíthat.
2. ábra 1000 km, 100 km, 10 km, 1 km (nagyságrend)

Példa burst foltra: Egy viszonylag „homogén” szélkárokkal jellemezhető nyárfaerdő belsejét érintő 60-70 méter kiterjedésű burst folt. (2010.06.14. Bow echó pusztítása Téglás és Balkány között, kép: Kun Sándor).

3. Derecho típusok

A derechoknak két nagy csoportját különböztethetjük meg, melyek mellett további kettő alcsoport is található. A besorolás fő meghatározó tényezői a konvektív rendszer szervezettsége, viselkedése és reflektivitása.
 

3. ábra A derechok két nagy csoportja: sorozatos (több bow echó) és progresszív derechok (egyetlen nagy bow echó) mintázata és a fejlődésüket befolyásoló magassági szelek iránya.

4. ábra A sorozatos és progresszív derechok kialakulásához szükséges időjárási makrohelyzet.

3.1 Sorozatos derecho

Ezzel a típussal leggyakrabban tavasszal és ősszel találkozhatunk az USA területén. Jellemzőjük, hogy a viharzónát alkotó squall line több bow echós kitüremkedést is tartalmaz, melynek hossza több mint 400km és a megtett útvonala a több száz kilométert is elérheti (vonalechós hullámmintázat - LEWP). E viharok igen erős, vándorló alacsony nyomású rendszerek. Erre igen jó példa az „Évszázad viharának” (1993. március 12-13) nevezett ciklon, melyek déli ágán (Kuba, Florida) egy sorozatos derecho, északin (Keleti-part É-i része) pedig hatalmas hóvihar pusztított. E típusnál a bow echók (kisebb skálájú vonalba ágyazott) északi vezető éle mentén létrejövő mezoörvények (sekély örvények) nemcsak jelentős pusztításra képesek, hanem kedvező körülményeket biztosítanak tornádók kialakulásához is. Azonban ezek a tornádók önmagukban gyengék (EF0-EF2) és élettartamuk sem túl hosszú.
 

5. ábra Egy sorozatos derecho (LEWP) kialakulása egy izolált klasszikus szupercellából. A jelenség több cella összeszerveződéséből is létrejöhet.

6. ábra A hátoldali jet kialakulásával, erősödésével a HP szupercella fokozatosan bow echóvá alakul (5. ábra a és b állapot közötti átmenet).

7. ábra Egy több száz kilóméter hosszúságú sorozatos derecho (bow echók láncolatából felépülő LEWP).	8. ábra Mezörvények azonosítása doppler radaros méréssel (balra: radar reflektivitás, jobbra: radarhoz képesti szélsebesség - pirosas színek a közeledést, a zöldes színek a radarhoz képesti távolodást jelzik; számozott területek a mezoörvények helyét jelölik).

3.2 Progresszív derecho

A derechok második típusa az úgynevezett progresszív derecho. Ez egy relatíve „rövid” zivatarzóna (64-400 km hosszú), amely időnként egyetlen bow echós mintázatot vesz fel, különösen a fejlődésének kezdeti stádiumában. Néhány esetben a progresszív derecho (bow echó) igen keskeny, de ennek ellenére ugyancsak több 100 kilométer megtételére képes. Ilyen vihar volt az 1999-es "Boundary Waters-Canadian Derecho". Más esetben a viharrendszer sokszor egy kisebb bow echóként kezdi életútját, ami az idő előrehaladtával éri el a 400 km-es hosszúságot (ekkor már több mint egy bow echós szegmense is lehet a squall line-nak). Legtöbbször egy kvázi stacionér frontálzóna (ny-k tengelyű) mentén jön létre. Tehát a lényegi különbség, hogy ez a típus az előzőhöz képest keskenyebb viharzónával rendelkezik, amihez talajszinten gyakran gyenge alacsony nyomású mező társul.

9. ábra A 2012. júniusi progresszív derecho reflektivitása óránként, illetve néhány állomáson mért maximális széllökés mérföld per órában.

3.3 Hibrid derecho

Alkalmanként a derechok egyaránt hordozhatják a sorozatos és progresszív típusokra jellemző jegyeket. Ebben az esetben hibrid derechoról beszélünk. Ilyen vihar volt az 1998. május 30-31-én a "Southern Great Lakes Derecho”. A vihar mind a sorozatos (igen erős, vándorló alacsony nyomású mező), mind a progresszív típusra (bow echó jellege, megtett útja) jellemző karakterisztikát hordozott.

3.4 Alacsony harmatpont derecho

A derechok ezen típusa, mint az a nevéből is kiderül, alcsony felszíni harmatpont mellett alakulnak ki. Ez általában 5-10 °C körüli értéket jelent (az esetek többségében 20 °C-os harmatpont mellett jönnek létre a derechok). Leggyakrabban késő ősszel és kora tavasszal találkozhatunk velük, melyek a sorozatos derechok jegyeit hordozzák magukon (erős alacsony nyomású rendszer több bow echós szegmenssel).  Legjobb példa erre az 1994-as „Utah-Wyoming derecho”. A vihar kialakulásánál a felszín harmatpontja átlagosan 8 °C volt. A legerősebb széllökések meghaladták a 165 km/h-t.