Szombat esti viharles

Reggel 9-kor az edzőteremnél bedörrent az ég. Kinéztem, és a budai hegyek felett kedves peremfelhő fogadott. Akkor már tudtam, hogy ez egy jó nap lesz. Bár az edzést magát nem, a 10-kor kezdődő rendezvény résztvevőinek létszámát rendesen visszavetette a reggeli vihar. Fülledt meleg maradt, de érezhetően elviselhetőbb, mint az utóbbi napokban.

Délután az edzőtermet elhagyva hazatántorogtam, és néztem, hogy alakulnak a dolgok. Keleten jól nézett ki a cucc, de a Duna vonalától szinte semmi sem volt.

Este 8-ra megbeszéltem egy kis városi sétát egy barátnőmmel, de gondoltam lesz ami lesz, viszek gépet. Kis nikon + kitobi + gorillapod volt a felszerelés. Már a Szabadság-hídon áthaladva megpillantottam dél felé egy kedves kis üllőt fortyogó konvekcióval, radarra rápillant, minden Ny-ról Keletre halad. Szóval távolodik.
 

Felmentünk a Gellért térről a citadellára, de nem bírtam magammal, ahol egy kicsi rés volt kilátni, ott néztem. És hát volt is miért. A cella hátoldalán némi "armageddon-felhőzet" jelent meg, majd a nap alulról megvilágított pár mammácskát a város felett.
 

Közben figyeltem a cellát, mi történik vele. Elkezdett falfelhőt növeszteni, méghozzá nagyon nagy tempóban. Még valami kis nyúlványa is volt lefelé, és szemmel látható tempóban épült a hátsó fele. Nagyjából ekkor érhetett Storman Vecsési bázisa fölé.
 

Elég szépen megfigyelhető volt a cella-kettéválás, az északi balos is élt egy darabig, nekem ezt sikerült megfigyelnem, a jobbos sajnos már túl messze volt tőlem. A képeken szépen kivehető a beáramlási farok.

Ahogy távolodott tőlem a történet realizáltam, hogy lassan, de biztosan sötétedik. Ezek a cellák vagy 15-20 km-re voltak tőlem (ha nem több), villámokat fogni ezekből nem nagyon lehetett, de érkezett az utánpótlás kelet felől. Vártam. Nem is kellett sokáig.

A következő néhány cella szinte ugyanazon útvonalon haladt, mint az első, Budapesttől délre, nyugat-keleti irányba. Bár intenzív villámtevékenységük volt, a legtöbb felhővillám volt, a lecsapók pedig a magas páratartalom miatt látszott halványan.
 

Amíg próbáltam a távolabbi cellák 1-2 villámát lekapni, sok idegen jött oda, hogy mit fotózok. Mindenkinek igyekeztem türelemmel válaszolni minden kérdésére, főleg, hogy hurrikánt fotóztam-e már -.-’

Aztán valamikor 10 óra környékén megtapasztaltam a híres Skyshooter féle zizegést a szabadság-szobor felől. Mondanom sem kell, hogy a gorillapod a fémkorlátra volt erősítve, illetve hogy gépjármű híján lábbusszal érkeztem, ezért úgy gondoltam, nem fogom menekülőre. Meg amúgyis. Sokszor volt már vihar BP-en, és még sosem hallottam, hogy a citadellán halomra sültek volna az emberek. Hogy ez felelőtlenség volt-e részemről, azt mindenki majd eldönti maga, én nem bántam meg, hogy ott maradtam.

Egy 3 fős kis társaság ült a közelemben a lépcsőn, hallották, ahogy beszélgetek az emberekkel. Egy idő után ők is odajöttek kérdezősködni, és mondták, mellettem maradnak, mert látják, hogy nem először csinálok ilyet, és bíznak bennem. Vadidegenek. Megtisztelő volt .

Felhívtam a figyelmüket a zizegésre, ők pedig mosolyogtak egymáson, és a többi emberen, hogy égnek áll a hajuk, mint annó fizika órán. Aztán jött egy villám (3-4 km-re lecsapó, fölén kínyúló ívvel, de az nem csapott le, legalábbis biztos nem a környékünkön) és elhallgatott a zizegés, meg mindenkinek lelapult a haja.
 

A csajok teljesen kész voltak, hogy kész fizikaóra. 5-10 percenként volt egy ilyen villám, ebből 2-t sikerült elkapni géppel, amiben az volt a mókás, hogy konkrétan szemmel nem láttuk, csak a fényt, a képen mégis szerepelt ez a csoda.
 

Aztán elkezdett csöpögni az eső. Behúzódtunk az egyik bódé ponyvázott része alá, ott eldumáltunk még 20 percet, nem volt se jég, se felhőszakadás, csak eső. Mivel a radaron már nem volt közeledő történet, így lefelé vettük az irányt. Éjfél után nem sokkal váltunk el, én 0:40-re már itthon is voltam, és azóta azon szenvedek, hogy az első közeli lecsapót visszamentsem, mert véletlenül sikerült letörölni a bódéban állva, várva, hogy elmenjen az eső. Sajnos nem került elő :(

Íme a radar az estéről:

http://www.youtube.com/watch?v=oT0k1TGthyo

Egy igazán jó napot tudhatok magam mögött, remélem lesz még hasonlóban részem idén. Vadászat volt? Talán igen, bár a vad elkerült, megfigyelésre tökéletes pont volt a citadella. Valami azt súgja, hogy vissza fogok én még térni ide vadászni.