Ami késik, nem marad el!

Aki még nem ismer minket, az szerintem olvassa el a következő írásunkat: http://szupercella.hu/node/233

Aki ismer minket, az jogosan teheti fel  a kérdést: hol vagyunk elveszve? Ennyi volt??? 2010-ben nem ezt ígértük, hanem azt, hogy 2011-ben is ontjuk magunkból a képeket, videókat, összefoglalókat stb.

A kérdés jogos! A válasz lehangoló: mi élünk, csak a légkör haldoklott eddig errefelé. Szomorú, de a vasárnapi napig (2011.06.05) zömmel nem sok érdemleges esemény történt Szolnokon és környékén. Volt ugyan néha 1-2 cella, mely a nappali órákban elhaladt pár km-re tőlünk, de akkor személy szerint nekem (Neofita) éppen 4 fal között kellett megpróbálnom a munkámra koncentrálnom, Sanyi barátom pedig általában Miskolcon tartózkodott, és onnan kémlelte az eget.
Igazából azért azt tudni kell, hogy nagy valószínűség szerint ez a szezonkezdet, és a szezon eddigi része sokkal inkább nevezhető átlagosnak (mifelénk legalábbis), mintsem a 2010-es év. Az üdítő kívétel volt. Úgyhogy ha idén, majd a tavalyi évhez kell mérnünk a teljesítményünket, akkor komoly bajban leszünk. Vagy pedig sűrgősen le kell vadásznunk egy min. F2-es tornádót (nem mezóssal is beérjük), és akkor nem kell szégyenkeznünk még akkor sem, ha sok más nem fog történni ebben az évben. Hiszen nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség...
...na jó, ez azért nem teljesen igaz, de annyit azért érzékeltet talán, hogy ha lenne idén 1-2 komoly dobása a légkörnek, és végre felénk is dobálózna, akkor megbocsájtható lenne ez a gyatra konvektív szezonkezdet.

Vasárnap éjjel úgy nézett ki, talán végre fotózható távolságban fog elhaladni mellettünk 1-2 cella, így este 9 óra környékén kocsiba ültem, és elindultam azok felé a zivatarok felé, amik a Duna-Tisza közén haladtak dél-észak irányban, de amikről lehetett látni, nagy valószínűséggel sok vizzel megint nem fogják elárasztani ezt a vidéket. Pedig igencsak szomjaznak már a növények, legalábbis, ami még megmaradt belőlük.
Először a Tiszavárkonyi-Szőlőkben álltam meg, mert akkor már nem bírtam ki, hogy ne csináljak pár fotót, abból a cellából ami már utam közben is dobált ki magából jó néhány lecsapó villámot.

Nem volt túl gyakori a villámlás, sőt többször is volt, hogy több perces pihenőfázisba helyezkedett a rendszer. Később azonban egy másik (vélhetően érettebb fázisába kerülő) cella, megint kitermelt magából néhány tüzes nyílat. Elég messze voltam a lényegtől, és általában jó sokáig kellett nyomnom a fényképező exponáló gombját (végtelenített záridő funkcióban), mire végre 1-2 lecsapó után felengedtem a gombról lassan már begörcsölő mutatú ujjamat (azt hiszem be kéne végre szereznem egy távkioldót). Szerencsére néha volt, hogy a türelmes ujjnyomás hatására több villám is rákerült a fényképre:

Némelyik villám természetesen most sem annyira a föld felé terjeszkedett, mintsem a felhők között cikázott. Valamint ezek kombinációja is előfordult:

A fenti képet már Jászkarajenő déli határából készítettem, mert időközben megelégeltem, hogy egy fa ott virít minden fotómon, és  ráadásul sokszor kitakarja a lényeget. Stihl fűrész hiányában jobbnak láttam tenni dél felé még pár kilométert, ezzel legalább közelebb is férkőztem kicsit a villám"parádéhoz". Sajnos hamarosan teljesen abba is maradt a villogás abból az irányból (másfelé látszódott még, de nagyon messziről), mindenesetre minden utolsó erejét összeszedve ezzel a szépséggel búcsúzott tőlem a zivatar, és azt suttogta, "most már nyugodtan mehetsz haza".

Nem ácsorogtam sokáig, hallgattam a sugallatra és hazaindultam. Otthon még ránéztem a radarképre párszor és láttam, hogy a Duna-Tisza köz déli része még mindig aktív. "De ja vu" érzés kerített hatalmába, hogy esőt abból sem kell várnunk. Mindenesetre éjfél után,  mikor egy dörgésre lettem figyelmes, kibandukoltam a tőlünk őrült távolságban lévő gátra (kb. 50 méter), és onnan sikerült még plusz egy ráadást lencsevégre kapni:

Ezzel le is zárult az idei első villámfotózásom. Egynek jó volt, sőt így 10(!) hónappal az utolsó villámfotózásom óta, hiper-szuper jó volt!!! :)

Reméljük, gyenge kezdés után, nem erős visszaesés fog következni, hanem végre beindulnak az események,  mi pedig igyekszünk minél gyakrabban közel lenni a tűzhöz.

Írta: Neofita