Mezoléptékű Konvektív Rendszerek I. - Bevezetés
2.1 Mi az MKR?
A zivatarok nagyon változatos formákban és méretskálán jelentkeznek (mezo-α -βés -γ, lásd a mezoskáláról szóló bevezető ismeretterjesztő anyagunkat), és sokféle veszélyes időjárási jelenség okozói. Előfordulnak olyan zivatarok, amik pár négyzetkilométeres területet fednek le, de kialakulhatnak olyanok is, amik több 100 km2-en pusztítanak. Az izoláltan jelentkező zivatarokat három csoportba sorolhatjuk: egycellás, multicellás és szupercellás struktúrákat különböztethetünk meg. A zivatarok azonban gyakran nagyobb rendszerré szerveződhetnek össze, ezeket a cellacsoportosulásokat mezoskálájú konvektív rendszereknek (MKR) nevezzük. A klasszikus MKR formák közé tartoznak a squall line-ok, a bow echók valamint a mezoléptékű konvektív komplexumok (MKK). MKR-ek a Földön csaknem bárhol (kivéve a sarkvidékeket) és egész évben előfordulhatnak.
Az alábbi radaranimáció egy pusztító, szépen izolált bow echót mutat be Kauai szigete közelében (Hawaii, 1995. november).
Kattintson a képre az animáció betöltéséhez!
2.2 Kapcsolódó veszélyes időjárási jelenségek
A mezoskálájú konvektív rendszerben előforduló egyedi zivatarok lehetnek egycellásak, multicellásak és szupercellásak is, a környezeti paraméterektől függően. Ezek az egyedi cellák is előidézhetnek károkozó eseményeket, de maga az egész rendszer is produkálhat nagy területen pusztító felhőszakadásokat illetve kifutószeleket. A felszín közeli heves kifutószelek nagy hányadát a bow echo típusú MKR-ek okozzák. A zivatar okozta erős szélvihar egyik előjele a peremfelhő vagy arcusfelhő (lásd kép), ami legtöbbször az MKR előoldalán jelenik meg, és hosszúsága akár több 100 km is lehet (főleg Amerikában jellemzőek ezek a hatalmas méretek).
2.3 Az MKR kialakulása
Kattints a képre az animáció betöltéséhez!
Az MKR-ek általában háromféle módon jöhetnek létre:
- egy egyedi cellából
- több kisebb cella összeszerveződéséből
- valamilyen vonalas szerkezetű emelés (kényszer mentén), mint például front, konvergencia vagy szárazvonal (dryline, ez utóbbi az USA-ban jellemző)
2.4 Példák MKR-re
Az MKR-ek számtalan formát ölthetnek: az intenzív cellákból álló vonalas rendszerektől (veszélyes kategória) a viszonylag szervezetlen cellacsoportosulásig (kevésbé veszélyes kategória) terjed a spektrum, ahogy ez a lenti ábrákon fentről lefele haladva látható.
2.5 Az MKR-ek felépítését befolyásoló tényezők
Kattints a képre az animáció betöltéséhez!
Akárcsak az izolált cellák esetében, ahol a cella struktúráját a felhajtóerő és a vertikális szélnyírás egymáshoz képesti viszonya dönti el (lásd cometes oktató anyagunkat a témában), az MKR-ek szerkezetét és morfológiáját is a szélnyírás és a felhajtóerő kapcsolata befolyásolja. Hamarosan következő anyagainkban azt fogjuk megvizsgálni, hogy hogyan változik az MKR-ek intenzitása és szervezettségi foka a környezet szélnyírásának növelésével. Látni fogjuk, hogy a cellák alól a felszínen kiáramló hideg levegő (hideg légtest vagy angolul cold pool) az, ami az eredetileg különálló cellák összeolvadásában, és így az az MKR létrejöttében elsődlegesen szerepet játszik. Az MKR további fejlődését viszont alapvetően a már említett szétáramló hideg légtömeg és az alacsonyszintű vertikális szélnyírás kölcsönhatása kormányozza. Mivel az MKR-ek gyakran több órán keresztül fennmaradnak, a Föld forgásából adódó eltérítő erő (Coriolis-erő) szintén hatást gyakorol morfológiájukra és fejlődésükre. Fontos megjegyezni, hogy soron következő ismertető anyagainkban azokat az MKR-eket tárgyaljuk, amelyek alapvetően a felszín közeli légrétegekből (azaz a határrétegből) táplálkoznak. Az emelt konvekcióval kialakuló (azaz valamilyen magasabb szintű légrétegből kiinduló) MKR-ek tulajdonságaira is kitérünk majd az MKK-k tárgyalása során
| eredeti forrás: | |
| — | Severe Convection II: Mesoscale Comvective Systems - Introduction |
| — | Comet Program |
Csirmaz Kálmán
Csirmaz Kálmán
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
