A mezoskála és a konvekció fogalma

A légköri folyamatok skálái

A földi légkörben kialakuló zivatarok, zivatarrendszerek és a hozzájuk kapcsolódó folyamatok nem tetszőleges kiterjedésűek, méreteiknek határt szabnak a légköri mozgásokat kormányzó törvényszerűségek. Magyarán egy zivatarcella például nem lehet 1000 km-es átmérőjű, mint ahogy 10 m-es sem. Ugyanez érvényes a jelenségek időtartamára is. A zivatarcella élettartama jellemzően 30 perc és 1 óra közé tehető. Olyan zivatart azonban még senki nem figyelt meg, és nem is fog, ami 2 napig élne vagy 45 másodpercig. A légkör belső törvényei egyszerűen ezt nem teszik lehetővé.  Ezek a méret- és időbeli korlátok, amelyek minden légköri jelenségre érvényesek, indokolják a jelenségek jellemző nagyságuk és időtartamuk szerinti osztályozását. A légkör folyamatait Orlanski nyomán három méret illetve időskálába sorolhatjuk be: makro- (vagy szinoptikus), mezo- illetve mikroskála osztályaiba. A konvektív folyamatok többsége (zivatarcella, zivatarrendszerek stb.) a mezoskála csoportjába tartozik. A fenti táblázatra kattintva láthatjuk részletesebben a légköri mozgásrendszerek Orlanski-féle felosztását.

Az ilyen típusú felosztás hátránya, hogy eléggé merev határok közé próbálja szorítani a jelenségeket, amik természetesen többnyire nem engedelmeskednek az ember alkotta önkényes kategorizálásnak. Magyarán az egyes csoportok között bizonyos mértékű átfedés lehetséges, egy adott jelenségtípus két szomszédos osztályba is besorolható. Egy squall line például felvehet néhány tíz kilométeres méretet, ami a mezo-β skálának felel meg, de nem ritkák (különösen az USA-ban) a több száz kilométeresre megnövő zivatarláncok, ez pedig már a mezo-α skála csoportja. Tehát a squall line-ok a mezo-β illetve mezo-α osztályba is besorolhatók, azt mindig a konkrét helyzet dönti el, hogy épp melyik kategóriával van dolgunk. Meg kell  jegyezni továbbá, hogy a méret szerinti felosztás a jelenség horizontális mérete alapján történik, a függőleges kiterjedés alapján történő osztályozásnak nincs jelentősége. 
 

Szinoptikus (makro-) skála

 A mezoskála rövid ismertetése előtt érdemes röviden kitérni a szinoptikus skála jellemzésére, mivel ez a skála nem független a mezoskálától, a makroskála folyamatai kihatnak a mezoskálájú képződmények működésére, és vica versa. A szinoptikus skálájú folyamatokhoz (legalábbis a mezoskála szempontjából fontos makro-β alosztályhoz) a mérsékelt égövi ciklonokat illetve az őket közvetlenül kormányzó magaslégköri hosszúhullámokat szokás sorolni. A képződmények tipikus kiterjedése 1000 km-es nagyságrendű, élettartama pedig néhány nap. A szinoptikus skálán zajló folyamatok adják a hátteret illetve a környezetet a mezoskála eseményeinek, mintegy megágyaznak a konvektív folyamatoknak. Egy ciklon melegszektora, illetve a magasban fölé helyeződő hideg levegő egy hosszúhullámú teknő előoldalán többnyire destabilizálja a légkört, kedvező "táptalajt" biztosítva a zivatarok kialakulásához. Ugyanakkor a makroskálájú folyamatok közvetlenül be is indíthatják (idegen szóval "triggerelhetik") a konvekciót, például a már említett hosszúhullámú teknő mentén megnyilvánuló nagytérségű emelőhatás révén.  
 

Mezoskála

A mezoskála, ami részletes vizsgálataink tárgyát képezi, jellemzően a méretben 2-2000 km-ig, időben pedig az órától a napos nagyságrendig terjedő folyamatokat öleli fel. A mezoskála további 3 alcsoportra osztható (mezo-α, -β illetve -γ, lásd az első ábrát). A mezoskála felöleli a zivatarok és zivatarrendszerek (egycellás zivatar, multicellás zivatar, szupercella, squall line, MKK) teljes spektrumát. Ezeket későbbi ismertető anyagainkban részletesen bemutatjuk.

Mikroskála

A néhány centimétertől az 1-2 km-ig illetve a néhány másodperctől az 1 óráig terjedő tartomány a mikroskála, ami magában foglalja a zivatarokhoz kapcsolódó valamennyi kísérőjelenséget, úgymint tornádó, microburst (a macroburst, ami Fujita definíciója szerint a 4 km-nél nagyobb lezuhanó légtestet jelent, már a mezo-γ osztályába esik), gustnado, porördög stb. Ezeket a jelenségeket a későbbiek folyamán szintén részletesebben ismertetni fogjuk. A mikroskála szintén felbontható három alosztályra, mikro-α, -β illetve -γ skálára (lásd az első ábrát).