Konvektív események 2012.04.24-én kedden

2012.04.24-én kedden végre beindult a konvektív szezon. Legnagyobb örömünkre komoly károk nélkül örülhettünk az időjárás ezen gyönyörű képződményeinek.

Hazánk időjárását egy tőlünk nyugatra elhelyezkedő közép-troposzférikus teknő, talajszinten pedig a hozzá tartozó ciklon és annak frontrendszere határozta meg. A ciklon középpontja 00 utc-kor még Franciaország felett helyezkedett el, de napközben fokozatosan kelet felé helyeződött, miközben annak peremén (az Alpoktól délre) újabb alacsony nyomású központok jelentek meg. A ciklongeneziseknek köszönhetően a gyors mozgású frontrendszer lelassult, behullámzott és estére kvázi-stacionáriussá vált a középső országrész felett, majd a másnap délelőtti, déli órákban kelet felé elhagyta határainkat.

(1. kép: A hazánktól nyugatra elhelyezkedő frontrendszer, 18 UTC)

A középmagas szinten tőlünk nyugatra elhelyezkedő teknő előoldalán erős délnyugati áramlással meleg és változó nedvességtartalmú levegő áramlott hazánk felé. Alacsonyszinten erőteljes melegadvekció jelentkezett a front előterében, amíg 500 hPa magasságban a délkeleti országrész kivételével említésre méltó pozitív hőmérséklet advekció nem zajlott az esti, éjszakai órákig, aztán nyugatról betört a hideg légtömeg a magasban. Az említett folyamatok összességében kedvező feltételeket adtak a konvekció beindulására mind a front vonalában, mind annak előterében. A délutáni, esti időszakra keleten egy határozott szállítószalag profil is megjelent.

(2. kép: A keleti országrész felé húzódó szállítószalag profil)

A teknő előoldalán több szinten helyezkedett el jet felettünk, biztosítva ezzel 15-20 m/s-os szélnyírást. A mélyülő teknő nem csak szélnyírást, de örvényesség formájában megfelelő háttéremelést is biztosított a konvekciónak. A front előtti konvekció beindulásában tehát a jelen lévő szállítószalag, az örvényesség-advekció, ill. délnyugaton a napközbeni besugárzás is segédkezett. A radarreflektivitási minták alapján egy-két helyen kialakultak szupercellák (leginkább minik), majd a szállítószalag jelenlétének köszönhetően kisebb méretű zivatarrendszer állt össze a Dunától keletre.

(3-4. kép: A Kárpát-medence örvényesség-advekciós térképe, illetve a Dunától keletre összeállt zivatarrendszer)

Napközben a labilitás mértéke meglehetősen alacsonynak bizonyult. Konvektív analízisek alapján 400-500 j/kg CAPE, déli szondás ECMWF alapján ettől alacsonyabb 150-300 j/kg értékek jelentek meg a déli országrészben. Az alacsony értékek mellett kialakuló zivatarok tehát az erős nagytérségi emelésnek is köszönhetőek. A Dunántúlon jelentek meg az első záporok, zivatarok, azon belül is a Dél-Dunántúlon volt erősebb képződés, ahol az analízisek alapján jelentősebb mennyiségű konvektív felhasználható energia halmozódott fel. Komolyabb háttéremelési tényezők hiányában az itt képződő cellák felhőtető magassága 6-7 km között ingadozott, aminek egyrészt a meglehetősen szerénynek mondható labilitás, másrészt a magassági hidegvekció hiánya is oka lehetett.

(5. kép: Real-time ECMWF konvektív analízis alapján javarészt 300-600 j/kg CAPE értékek halmozódtak fel)

Az első komolyabb cella Szekszárdtól északra jelent meg délután 16:00 magasságában.

(6.kép: A Szekszárd környékén kipattanó első komolyabb zivatarcella)

Az DNY-ÉK irányban áthelyeződő cellák fokozatosan helyeződtek a szállítószalagra, így onnantól kezdve a szállítószalag biztosította számukra a hő- és nedvességutánpótlást.

Közben a nyugatról kelet felé helyeződő frontrendszerhez tartozó csapadékmezőn már valamelyest gyengébb, de igen látványos konvekció zajlott. A kedvező szélnyírási profil azt eredményezte, hogy több helyen parádés perem vagy görgőfelhővel vonult át a front vonala.

(7. kép: A peremfelhő, Astroman (Székesfehérvár) - metnet.hu)

Készítette: Durbász "Anarki" Gábor (Viharvadászok Egyesülete)