Marginális szupercella-sorminta Debrecen térségében

21es, 2012, július 31 - 22:24

Egy magassági hidegcsepp július 25-én igen jó feltételeket teremtett Kelet-Magyarországon akár hevesebb események előfordulására is, a késő délután meginduló zivatarképződés pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.
Túlnyomórészt szupercellás jellege ellenére károkozásmentesen, ám helyenként látványos formációkat produkálva vonult be a környék konvektív történelemkönyvébe.

Azaz csak vonult volna, ha egy-egy szemfüles nézelődőn - meg rajtam - kívül bárki is észrevette volna a helyiek közül, mi zajlik. Sőt, akiről biztosan tudom, hogy igen, ahhoz is rokoni szálak fűznek, szóval valószínűleg genetikai terheltséggel állunk szemben, de ebbe most nem mennék bele. :)

A lényegre térve, jelentősnek mondható konvektív energia és némi háttéremelés várta, hogy a szintén jónak ígérkező szélnyírási viszonyok valamit alakítsanak a helyzetből. Devilstorm Sanyi konvelőréjével megerősítve a szituációba vetett bizalmamat, csak annyi kérdés maradt, hogy pontosan mikor és milyen akció lesz. Persze abban erősen bízni kellett, hogy Debrecen mint megfigyelőhely is hozza jó formáját.
A labilitás mértékéről a GFS 2000 J/g körüli SBCAPE-e és 45 körüli Thompson-indexe önmagában is meggyőzött. Az alábbi termodinamikai diagramra pillantva viszont gyanítani lehetett, hogy szükség lesz a modell által szintén kilátásba helyezett felszínközeli nedvességkonvergenciára az alsó, meglehetősen masszív stabil réteg legyűréséhez. Sőt, az MNSZ-szállította nedvesség 850-en és a jet-divergencia sem jön igazán rosszul, akár már a cellák megszületéséhez.

Ha pedig az előrejelzett szélnyírás nagyságát tekintjük, a cellák életben maradása szempontjából sem tűnt feleslegesnek bármely trigger vagy az emelést támogató tényező megléte. Mindent együttvéve, az értékek várható optimális kombinációja, illetve térbeli és időbeli átfedése azonban nagyon is életképes és szupercellás konvekció szempontjából is ígéretes helyzetet körvonalazott.

Így aztán - mint kiderült - csak a Partium felől behúzódó konvergens mező megérkezéséig kellett várni, 15:30 UTC környékén a DDNY-i irányból terjedő labilis zónán helyben is beindította a gyors cellaképződést. Alig fél órával később az első szupercellás jegyeket mutató cella is kialakult, de nem fejlődött igazán szép egyeddé (16:02 UTC, NY-i irány Debrecen déli részéről nézve).

Ennek fotózásakor az addig takarásban lévő még nagyobb formáció is előbukkant, immár sokkal meggyőzőbb és letisztultabb szupercellás vonásokat is felvonultatva (16:03 UTC, D-i irány). Ezen a ponton feltétlenül elvártam volna, hogy legalább néhány környékbeli UFO-hívő felkapja a fejét a látványra. Nem az égképet minősíti, de továbbra is szerény személyem maradt a nagyobb látványosság az arra bóklászók szemében, amihez mindössze fotómasinát a kezemben tartva állnom kellett a réten... Zárójel bezárva.

A cella gyors fejlődésére jellemző, hogy 2-3 perc alatt is jól látható változások mutatkoztak rajta (16:06 UTC).

Újabb három perc elteltével tovább mélyülni látszott a feláramlási alap, miközben kisebb testvérei is születőben voltak a háttérben (16:09 UTC). Ezek közül egy élt bizonyosan néhány percnél tovább.

16:14 UTC-re már impozáns szupercellával nézhettünk farkasszemet, mostanra egész közelről, mert közben szaporán közelített, időnként jókora lecsapókkal is aláhúzva jelenlétének súlyát. Első cellánk körülbelül ez időtájt emésztődött fel konkurense határozott áramlási mezejében.

Biztonságtechnikai szempontból ekkor vált először szükségessé némi elmozgás - igen, mostantól trükkös módon ezzel a jól hangzó műszóval helyettesítem a szánalmat keltő "menekülőre fogtam"-kifejezést. :) Az elmozgás oka pedig a csapadéksávok, s velük a lecsapók veszélyes közelsége. Volt ugyan némi LP-változatra emlékeztető karaktere a nap első néhány cellájának már csak a "félszáraz" alsó rétegek miatt is, ezzel a csapadékzónával nem tűnt jó ötletnek ennél is közelebbről megismerkedni (16:23 UTC).

A záporeső - 3 mm - után újra kimerészkedve az időközben jókora tömbbé fejlődött cellacsoport hátoldalán egy egészen kis tornyon is jól látszottak a forgás jelei. Még csak nem is óriási túlzás kijelenteni, hogy ezen a délutánon minden épkézláb gomoly beforgott (16:41 UTC, NY-i irány).

Az alant eszközölt radaranimáció hivatott kikényszeríteni az olvasóból az eddig oly nagy műgonddal kiírogatott időpontok és irányzék-infók hasznosítását. :)

Nos, ezzel első felvonás vége, szupercellák jobbra el, folytatás egy órás szünet után:

Ezúttal DNY-felől készen érkezett egy nagyobb cella, nyomokban szintén szupercella-jelleggel és peremfelhővel, de már egy érettebb, idősebb stádiumban (17:41 UTC, NY-i irány).

Túl sok látvány a sötétedés miatt már nem maradt, néhány villám viszont belefért a már hosszabb záridős játékba. Először még ezen a cellán, majd a harmadik hullámban érkező, de ezúttal már "csak" mezei multicellás zivatarcsoporton:

Ha már villámok, a végére egy kis érdekesség azoknak, akik szeretik a városi legendákat - vagy azok cáfolatait: azt mondják, a villám nem csap kétszer ugyanoda. Az alábbi két kép egy percen belül készült 30-30 másodperces záridővel.