Csodás szupercellák Miskolc környékén

A hétvégi bükki túrát követően még sikerült egy napot eltöltenem Miskolcon, melynek köszönhetően a szezon talán leglátványosabb (számomra, legalábbis) celláit, felhőformációit sikerült megfigyelnem…

Már a hajnali órákban (2016.08.15.) beindultak az események, hiszen öt óra után nem sokkal egy hatalmas szivárvány ívelt a Bükk felett (sajnos erről kép nem készült), majd 06:00 után a magyar-szlovák határ környékén ígéretes konvekció kezdett kibontakozni.  Ez a viszonylag izolált és tartósnak ígérkező zivatar egyértelműen a várost vette célba, így nem is tétováztam túl sokat, hanem elindultam az Avas-kilátóba. A 17-20 m/s 0-6 km-es szélnyírás és némi helikalitás, úgy tűnt, hogy meg is tette a hatását, hiszen, mire felértem, már ott lógott az égen a „formálódó” szupercella.

 

A radarokat utólag visszanézve kettő celláról volt valójában szó, melyek szorosan egymás mellett haladtak. Ezek közül az északabbi pályán haladót sikerült jobban dokumentálni (1., 2. és 4. képek), míg a másik a Bükk felett repesztett el (3. kép). 
 

A mezociklon látszólag egyre inkább kezdett összehúzódni és ez a cella struktúráján is jól nyomon követhető volt.  Később egy beáramlási farok is feltűnt, ám ezt követően gyorsan gyengült a cella, ami végül el is halt.
 

A zivatar elvonultával csodás fények és felhőformációk díszítették az eget, így nem volt kérdés a fényképezőgép folyamatos üzemeltetése (5. kép).
 

A domb délkeleti oldaláról még megtekintettem a távolodó zivatart (déli cellát; 6. kép), majd elindultam haza, hogy a reggeli élmények feldolgozása után a délutáni esélyek reményében egy kicsit kipihenjem magam.
 

Túl sokat nem is kellett várnom, hiszen pakolászás közben a kora délutáni órákban ismét ígéretes konvekció kezdett északon kibontakozni (7. kép). Eleinte egyértelműen multicellás zivatarokról volt szó, ám az egyik vihar gyorsan önállósította magát és jó szupercella módjára ki is tért jobbra. Az irány ismét csak tökéletes volt, de sajnos a cella várható érkezési ideje megegyezett a vonaton indulási idejével. Mit is csináljon ilyenkor egy viharvadász? Egyértelmű! Lekési a vonatot…
 

Ismét nagy tempóban siettem fel a kilátóba, miközben Neofita barátommal vitattuk meg a helyzetet. Mély dörgések sejtették, hogy bizony mérges kis jószág kószál az északi dombok felett. Felérve a kilátóba nem is ért csalódás, hiszen egy csodálatos ékszerként tűnt fel Miskolctól északra egy LP (kis csapadékú) szupercella (8-9. kép). A radarok alapján épp idejében értem fel, hiszen a képek elkészítését követően elég gyorsan elhalt a cella feláramlása.
 

Egy kis tudománnyal fűszerezve a szupercella (10. kép).

Kattintgatás közben jobbra pillantva pedig Dom viharvadász kolléga tűnt fel, akit ugyancsak a szupercella illata vonzott fel a kilátóba.
Végül elégedetten sétáltam le a dombról és ültem fel a vonatra, de azért még Debrecenben is lőttem egy-két naplementés képet (11. kép), hogy igazán kerek legyen ez a csodás nap.

Úgy tűnik, hogy 2010 után a legszupercellásabb szezon az idei...és még nincs vége!