Amerikai kaliberű szupercellák délnyugaton

Július 11-én egy kis tanakodás után gyorsan döntöttünk Adazzal, hogy elindulunk vadászni. Nekem személy szerint nem voltak extra elvárásaim a nappal kapcsolatban, mindössze csak vadászni akartam végre (idén először), és látni pár szupercellát. De messze nem gondoltam, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb fogásával térünk haza.
A célterület most délnyugat volt, ahol a paraméterek a legmegfelelőbbnek tűntek - a konvektív analízis szerint a Balatontól délre a labilitás 2000 J/kg környékén mozgott.

Délután 3-kor indultunk el Budapestről. Az első szupercella már jóval az indulásunk előtt, még Szlovéniában kialakult, és út közben úgy döntöttünk, hogy elévágunk. Bíztunk benne, hogy életben marad addig, amíg elérjük (a mottónkkal összhangban: ha megyünk, akkor megyünk). Kaposvárt és környékét tűztük ki célpontként, ám hamarosan kiderült, hogy még délebbre kell mennünk, hiszen a cella jobbra tért ki.

Kadarkút települést vettük tehát célba, útközben már látszott a hatalmas feláramlási torony és a felhőalap is, de sokáig nem találtunk megfelelő helyet a megálláshoz (pedig már erősen fotózhatnékunk volt), így továbbmentünk Lad felé. A kocsiból próbáltam azért fotózni mobillal, Bárdudvarnok után sikerült végre valamennyire értékelhető képet készítenem:

A felhőalap alatt pár másodperc alatt jelentek meg és tűntek el felhőfoszlányok, fractusok, egyfolytában változott a kinézete. Így festett a domboldal takarta falfelhő és egyéb fractusok:

Egy perc múlva már így nézett ki:

Kadarkút után két fasor között:

A tanya közelében, a csapadékhoz legközelebb látható tuba-szerű fractus 3 mp-ig volt látható, a következő képen már nem.

Végre sikerült megállni Hencse és Lad között, ekkor csináltunk pár fotót.

 

Még pár kép:

Elég erdős volt a környék, lehetett volna kicsit jobb kilátás is, hogy jobban lássuk a felhőalapot. Pár 100 métert továbbmentünk, hogy javuljon kicsit a helyzet. Az új helyünkön így festett a cella:

 

Kissé jobban ráközelítve:

Egy kézből készített videó felgyorsítva:

Ekkor a cella így nézett ki a radaron - akkor ezt nem nagyon néztük, de volt benne 60 dBZ feletti intenzitás is:

A brutál cellánk egyre közelebb jött, ezért újra megindultunk, hogy átvágjunk előtte. Ez szerencsére sikerült is, viszont így menekülni kellett előtte. Út közben érdekes fractusok jöttek ki belőle:

Somogyhatvan előtt megálltunk, és fotóztuk a hátunk mögötti szörnyeteget.

Ekkor az RFD kezdett megerősödni, és a leáramlás egyre nagyobb clear slot-ot szült. Talán e tájban volt a legnagyobb esélye annak, hogy tornádót láthatunk. Ez viszont nem következett be.

Végül kitértünk az útjából - mivel nem akartunk tovább üldözöttek lenni - és Hobol határában álltunk meg legközelebb, itt már oldalról, majd hátulról figyeltük a böszmeséget:

A feláramlásba beépülni készülő új gomoly hátulról, a flanking line felől:

A cella kifutószele szabályos homokvihart szült, amit Adaz videón is megörökített (érdemes kinagyítani):

Még egy ideig figyeltük a cella hátulját, hiszen igen nehezen lehetett betelni a látvánnyal:

Végül ezt a cellát elengedtük útjára, majd elindultunk északnak a második, északabbi pályán érkező szupercellához.
Még az előző cella kb. Pécs környékén járó flanking line-ja hátulról:

Az új cella üllőjét már messziről láttuk. Egyre közeledtünk hozzá, és jól ismert településünk, Kadarkút után megálltunk megnézni, mi a helyzet:

Mivel még messze volt, még arra is volt időnk, hogy szép nyugodtan elfogyasszuk az esti kávénkat :) Ezután kicsit északabbra húzódtunk, egy jó kilátást keresve, miközben a tankönyvi cella közelebb is ért:

 

Érdekes módon a szupercellánk előtt egy minicella is próbálkozott, ami a radaron is feltűnt:

A cella kezdett elslisszanni előttünk, így még közelebb mentünk hozzá, amíg az erdő engedte.
Kicsit közelebb érve megálltunk, és nem túlzás, hogy földöntúli élményben volt részünk:

De nem csak a fényképeken, a radarképen is ufóként nézett ki a cella (17:30 UTC):

A szupercellákra jellemző jellegzetes alak (V-notch) jól látható a fenti képen.

Adaz videót is készített a felhőalap rotálásáról, amit felgyorsítottam (5-szörös sebesség):

Ebből a szögből nézve a cella látszólag kezdett gyengülni, a flanking line szinte teljesen meg is szűnt.
Egyre több fractus jelent meg az ufó alatt:

A flanking line kezdett űjból megerősödni:

A cella elhaladt kissé előttünk, ekkor már így festett:

Azért ilyen feláramlást sem minden nap lát az ember!
Szépen felcsavarta a középszintű felhőzetet:

Hamarosan elindultunk még a gyengülő cella után Kaposvár felé. Még mindig csavarodott:

Dél-Baranyában volt a hozzánk legközelebbi aktív és fejlődő SC, aminek csak a feláramlási tornyát láttuk.
Illetve még Baja környékén volt egy jól kifejlődött szupercella, amely hamarosan gyengülni kezdett:

Még Dombóvár felé tettünk egy kanyart, de a fenti cellákat már nem tudtuk célba venni a közelgő sötétedés és a Mecsek környéki kanyargós utak miatt. Ezek után még hazafelé csináltunk kevésbé értékelhető fotókat a sötétedésben cumulus congestusokról, és a belőlük meginduló csapadéksávokról. Még láttuk a Balaton környékén tevékenykedő SC üllőjét is, de ezzel vége volt a napnak vadászat szempontjából.

Összefoglalóként álljon itt a radaranimáció, mi is történt DNY-on - itt látni, ahogy "begurultak" a cellák hazánk területére:

A vadászat egyik érdekessége, hogy egyszer sem kerültünk bele esőbe, és ami még furcsa volt, hogy nem alakult ki hazafelé menet a szokásos esti MKR sem, amin át kellett gázolni :) Csak kicsit később, mikor már hazaértünk, Budapesten áthaladt egy zivatarrendszer - de ezt már átaludtuk, kissé elfáradtunk a nap folyamán.
Még most sem tudtam felfogni teljesen, mit láttunk, és mekkora élmény volt ez a vadászat. Az biztos, hogy sokáig emlékezetes marad :)

Írta: Bondor (gbond) Gyula
Résztvevők: Sebestyén (adaz) Ádám és Bondor (gbond) Gyula