Harc az idő ellen: dunántúli türelemjáték (2017.08.11.)

A kezdetben kitalált győri célpontot hamár megváltoztattuk, Storman telefonos segítségével, majd a csapatmegbeszélés eredményeképp az M7-esen elindulva Budapestről Polgárdi és Lepsény közelében, egy benzinkúton álltunk meg és egyesítettük erőinket a valamivel később útnak induló Micivel. Hosszas várakozás, tanakodás, jégkrémevés következett, miközben egy, az akcentusa alapján be nem kategorizálható állampolgárságú turista srác is bekéredzkedett egy fuvarra. Szegény nem járt sikerrel, hiszen még mi magunk sem tudtuk merre induljunk el, majd pár mondatos értetlenkedés következtében tudtára adtuk, hogy viharvadászok vagyunk és egyelőre nem tudjuk, hogy merre menjünk tovább, hogy vihart is lássunk. Egy bő negyed órával később az említett úriember még vissztért és megkérdezte: "Did you find the storm?". Komolyra fordítva a szót, az elmúlt egy óra legizgalmasabb momentumai az előbb elhangzottak voltak, az égkép semmit sem mutatott. Hosszas tanakodás után azonban elhatároztuk magunkat és a két lehetséges útvonal (M7, majd Keszthely környékére való pozícionálás, illetve a 8-as úton való haladás egészen Jánosházáig) közül végül az előbbit válahofosztottuk. Mivel a konvergencia mentén várhatóan kipattanó zivatargócok és ezen cellák rendszerbe szerveződése esetén a déli ágat céloztuk meg, így mindenképp a Balaton déli részén való közlekedést tartottuk ideálisnak. A döntés azonban meglehetősen nagy felelősséget is vont maga után, hiszen, ha a nem a modellek által várt forgatókönyv következik be, akkor a teljes vadászat kudarcba fulladhat a Balaton által nehezített közlekedési lehetőségek miatt.

Elindultunk tehát a célállomás irányában, immáron már két autóval. Jómagam átültem Micihez, így már a két sofőr mellé 1-1 navigátor is jutott, így telefonon folyamatosan tudtuk tartani a kapcsolatot.

Egy kis megingást és elnézett lehajtót követően Sármellékhez érkezve végre már nem csak a tiszta égboltot kémlelhettünk, késő délután elkezdtek beindulni a folyamatok. 5-6 óra magasságában a felépülő konvergencia mentén sorra pattantak ki a cellák, de valami hiányzott. A cumulus congestusok teteje elfüstölt, mintha a feláramlások nem bírták volna leküzdeni a légkörben található szélnyírást. Talán a kellő trigger hiányzott, minden esetre nem erre számítottunk. (1. kép)
 

 

Ekkora a 10 perces radarfrissítési időtartamban feltűnt, egy tőlünk délebbre tevékenykedő, viszonylag magas radar reflektivitási értéket mutató (50 dbz) izolált cella. Célkeresztbe vettük, reménykedve, hogy megerősödve egyre inkább szupercellás jegyeket kezd majd el hordozni. Marcalihoz érkezve egy bevásárlóközpont parkolójában figyeltük meg a "fenevadat". (2., 3. kép)
 

 

Bár szupercellás jegyeket hordozott, nem tűnt egy szörnyetegnek, azonban nem hagytuk el, reménykedtünk benne, hogy még izmosabbá válik. Az M7-esen, a Táskai pihenőhelynél megállva még készítettünk pár képet, egy kisebb falfelhőt is növesztett és a flanking line is kivehető volt, azonban a további megfigyelése helyett délre fordítottuk figyelmünket. (4. kép)
 

 

A Horvátországból érkező szupercella a határon átlépve kettévált és útnak indult Kaposvár irányába. A jobbra, illetve a balra haladó tag is életképesnek bizonyult. Mi sem tétlenkedtünk, így a már említett célterület irányában indultunk el. A helyzetre azonban a szürkület és a lemenő nap egyre komoylabb nyomást helyzett. Nem tétlenkedhettünk, az idő ellenünk dolgozott. A 67-es útra letérve Somogybabod és Gamás térségéig jutottunk, ott pillantottuk meg egy pillanatra az elöttünk feltűnő bődületes falfelhőt. Gyorsan keresni kellett egy megállóhelyet, ahonnan fotózható kilátás nyílt a böszme jószágra, azonban ez a feladat koránt sem tűnt könnyen megoldhatónak, hiszen folyamatosan fák nehezítették a kilátást. Végül Gamás térségében, a csalánosba mellkasig begázolva próbálkoztunk fotózni, azonban ez lehetetlen feladat volt. Megnyugatót, hogy legalább reumánk nem lesz az elkövetkezendő bő 30 évben.. :) (5. kép)
 

Somogybabodra visszatérve még meg tudtuk figyelni a jobbra, illetve a balra kitérő cellát is (pont a kettéválás irányában, a két góc között helyezkedtünk el). Gyönyörű hódfarkat növesztett, amely az igen komoly villámaktivitás mellett nagyon szép látványt nyújtott így is. Az igazán komoly fogást, magát a falfelhőt, a kettéválást azonban mi nem tudtuk megörökíteni, ellenben két másik viharvadászunkkal . (6-10. kép)
 

Egy timelapse videó a szupercella közeledéséről:
 

Hazafelé menet a Sóstói leállónál még készítettem pár villámfotót, azonban a fölénk húzódó csapadék nem tette ezt sokáig lehetővé. (11., 12. kép)
 

Végül kissé csalódottan, a nap főfogásáról részben lemaradva térhettünk haza, azonban nem volt eredménytelen a napunk. Mindenképp pozitívum, hogy nagyszerűen pozícionáltuk magunkat a nap korábbi szakaszaiban, mindvégig kontroll alatt tartottuk a helyzetet, azonban a későn beinduló konvekció és a sötétedés ellenünk dolgozott.

A napról készítettünk egy radaranimációt is, a lila pöttyök felvillanásai a megállóhelyeinket jelölik, és a helyezkedésünket szemléltetik:
 

Írta: Komjáti 'kkorneel7' Kornél
Timelapse videók: Mirk 'Micimackó' Tamás