Zivatarok 2011. június 30-án

Anarki, 2011, június 30 - 23:54

Hazánk időjárását a tőlünk keletre örvénylő magassági ciklon, illetve a hozzá tartozó – észak-dél irányultságú – okklúziós front határozta meg. A ciklon és a hozzá tartozó okklúzió környezetében javarészt nedves, labilis légtömeg áramlott, így több helyen nyílt meg a lehetőség zivatarok kialakulásához. Az okklúzió a hajnali óráktól fokozatosan nyugat felé helyeződött, miközben a késő délutáni órákban északnyugatról egy hidegfront érte el hazánkat szárazabb és stabil rétegzettségű levegőt hozva.

1. kép: A DWD frontanalízisen látható a keletről lassan közeledő magassági ciklonhoz tartozó okklúziós és a nyugat-északnyugatról közelítő hidegfront vonala

A fokozatosan nyugat felé helyeződő okklúziós fronttal átfedésben egy több szintre kiterjedő konvergencia is helyet foglalt, ami délután egy szervezettebb, vonalas zivatarrendszer kiépüléséhez vezetett. A rendszer létrejöttében az erőteljesnek bizonyuló vonalas kényszerhatások segédkeztek (front, összeáramlás, örvényesség).

2-3. kép: Az egymással átfedésben lévő összeáramlás és 700 hPa-s örvényesség a real-time ECMWF konvektív analízis és a 12 UTC ECMWF futás alapján

4. kép: 1 km-es kompozit radarkép a középső országrész felett kialakulúó vonalas rendszerről, illetve attól nyugatra és keletre is jelentős konvekció látható

A rendszer mentén több helyen mértek rövid idő alatt lehulló, jelentős mennyiségű csapadékot, illetve egy-egy helyen nagyobb méretű jeget is észleltek. A több helyen jelentősnek mutatkozó csapadék részben a magasnak mondható 36-38 mm-es kihullható vízmennyiségnek, illetve a vonalas kényszerhatásokra párhuzamos cellaáthelyeződésnek volt köszönhető.

5-6. kép: Az okklúzió vonalában meglévő 36-38 mm-es kihullható víz, illetve az arra megközelítőleg párhuzamos cellaáthelyeződés

Az északnyugatról érkező hidegfront következtében a rendszer nem mutatkozott hosszú életűnek, de az északkeleti területeken ezzel párhuzamosan egy konvergencia is létrejött, amik a nedves, labilis légtömegben újabb zivatarok kialakulásához vezettek.

7-8. kép: az északkeleten kialakuló konvergencia mentén új zivatarképződés indult

A helyzet érdekességét az adta, hogy a keleti-északkeleti megyékben 15 m/s körüli 0-6 km-es szélnyírás állt rendelkezésre , illetve az okklúziós összeáramlás felett 700 hPa-n egy erős szélnövekmény volt jelen. Az előrejelzések alapján tehát meg volt a lehetőség – javarészt rövid életű – szupercellák kialakulására. A továbbiakban egy szupercella-gyanús észlelői fényképet is bemutatunk.

9-10.kép: A Dunától keletre mutatkozó 15 m/s körüli szélnyírás, illetve az okklúzió környezetében meglévő erős 700 hPa-s szélnövekmény

További nagytérségű emelőhatásként a felettünk elhelyezkedő jet stream jobb belépő zónáján alakuló divergencia is segítette a zivatarképződést.

11. kép: Erőteljes magassági divergencia 300 hPa magasságban

Az első zivatarok a Dunántúlon jelentek meg, majd Budapesttől északkeletre (Nógrád megyében) is megindult a konvekció. Az országban radaros mérések alapján több helyen lehetett 40 mm körüli vagy azt meghaladó csapadékösszeg (kiemelten Győr-Moson-Sopron, Nógrád és Csongrád megyében). A kora esti óráktól pedig északkeleten indult meg a zivatarképződés. A radaros mérések alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részein, illetve a Szerencs-Berettyóújfalu vonalban lehettek jelentősebb csapadékösszegek. Az OMSZ méréshálózata alapján pedig a kifutószelek maximális sebessége közelítette a 90 km/h-t. Legnagyobb méretben cseresznye nagyságú jégről érkezett észlelői jelentés, de egy-egy helyen nem zárható ki, hogy ettől nagyobb méretben is előfordulhatott annak ellenére, hogy a 0-100 mb MLCAPE viszonylag mérsékelt – 400-500 j/kg körüli – képet muatott a déli ECMWF alapján.

12. kép: 400-500 j/kg 0-100 mb MLCAPE értékek a 12 UTC ECMWF futás alapján

A meglévő mérsékeltnek mondható szélnyírási profil és az erős 700 hPa-s szélnövekménynek köszönhetően döntően multicellás konvekció zajlott, viszont Isaszeg és Pécel környezetében egy szupercella-gyanús cellát sikerült dokumentálni egy időképes észlelőnek.

13. kép: Isaszeg (idokep.hu)

A képen a nedves levegő beáramlását mutató (lehetséges) farokfelhő lett dokumentálva. Magából a képből messzemenő következtetéseket levonni azonban nem lehet, hiszen hiányzik egy átfogó dokumentáció a cella felépítéséről. A radaros mérések alapján pedig ugyancsak nem mutatkoznak egyértelmű jelek.