Squall-lineok az éjszakában, avagy a Tószeg-Twisters első komoly bevetései

A történet még a tavalyi évre nyúlik vissza, amikor is egy (nem szó szerinti) fülest kaptam, hogy van itt Tószegen egy srác, aki fanatikusan fotózza többek között az időjárás szépségeit. Ennyi infó nekem éppen elég volt ahhoz, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, és elég hamar megtaláltuk a közös nevezőket érdeklődéseink körében.
Pinviczki Rajmond ugyan több évvel fiatalabb tőlem, és igazi, jó értelemben vett “partyarc”, aki most még nagy kanállal élvezi fiatalságának minden (általam már rég elfeledett…  ;)) előnyét, de ugyanakkor vannak dolgok, amikben nem ismer tréfát. Egy népszerű közösségi oldalon sorra bámultam a különböző témákban feltöltött profi minőségű fotóit, miközben sárgultam az írigységtől, és csak a fejem vakartam, hogy ezeket a klassz fotókat vajon hogyan csinálja…?
Már tavaly többször beizzítottam Rajmit, hogy talán végre tudunk egy értelmes villámfotózást művelni, de a pocsék szezonnak köszönhetően, ami pechesen sülhetett el, az pechesen sült is el, mi pedig fel...sültünk. Kezdtem magam rosszul érezni, hogy feleslegesen hívogatom az éj leple alatt, mint valami zaklató, mert mikorra kiértünk, még a legimpozánsabb rendszer is széthullott, és max. távoli villogással “örvendeztett “ meg minket. Még jó, hogy Rajmy is bagoly típus mint én, úgyhogy akár éjfélkor is bátran hívhatom, tuti, még nem alszik: így hadba fogható. Komoly ismérve ez a jó villámvadásznak! :)
 
2012-ben kellőképpen kibőjtöltük tehát, hogy az idén változzon szerencsénk széljárása, és május 17-én, és 19-én két hatalmas squall-line érkezését illetve távozását sikerült végig követnünk fényképezőgépeinkkel.

A 17-én érkező rendszer:

A 19-én érkező másik squall-line:

Az első éjjeli zivatarrrendszer sajnálatos velejárója volt az előresiető csapadék, így ezen a napon még csak pár értelmes fotót sikerült csinálnunk, és annak nagy részét is autóból ülve. Ezen a napon az érkező squall-line egyik böhöm cellájának hatalmas, lencseformájú felhője volt a legnagyobb látványosság, ami okozott is barátomnál némi riadalmat, ami után úgy gondolta, inkább az auótóból nézi tovább az eseményeket.
Tény, hogy aki még ilyet nem látott, annak elég félelmetes látvány egy ilyen jól megtermett UFO az éj leple alatt. Későbbiekben látható lesz a magas ISO-val sikeresen megörökített felhőzet. Már ekkor egyértelmű volt, hogy fotózás terén én sehol nem leszek újdonsült villámvadász cimborám mellett, aki ráadásul magán hordozta a kezdők szerencséjének mágikus pecsétjét is.

Egyelőre csak saját képek aznapról:

Délutáni ízelítő az esti műsorhoz: gyenguska kis zivatar volt, de panorámában egész értékelhetően nézett ki:

Nekem nem volt szerencsém a bámulatos struktúrát a maga valóságában megörökíteni, így nekem abból csak ennyi jutott:

Mivel a fő rendszer előtt egy kisebb csapadéksáv éppen felettünk alakult ki, utána viszont, gyorsan beérte a fő-vonal, ezért autóból voltunk kényszerűek fotózni. Ezt én szabadkezes, kitámasztós módszerrel próbáltam, de sajnos látszik is az eredmény minőségén, úgyhogy mindenki próbáljon csak a  villámokra koncentrálni. :)

Miután péntek éjjel csak nem raboltak el kettőnket az érkező UFO-t bitoroló apró zöld "emberkék", elérkezett  a nagy nap, és idén az első igazi, kemény villámfotós helyzetében találtuk magunkat vasárnap éjjel. Ezúttal nem sokat zavart a csapadék, mert időnkénti, némi cseperészést leszámítva, hagyott minket fotózni. Ez esetben nem nézett ki a struktúra olyan imponálónak, köszönhetően annak, hogy ezúttal a squall-line egy sokkal szakadozottabb része ért el minket. Cserébe viszont, nem kezdett hamar ömleni az eső…

Rajmynál tovább folytatódott a már 17-én elkezdődött hihetetlen mázlisorozat, így nem nagyon tudott olyan orbitális villámparádé kerekedni, amit ne örökített volna meg fotómasinájával. Persze, ahogy nagyon sokszor mondtam Neki is, és tényleg így szokott lenni, mázlija annak van, aki igazán érti a csíziót, és egy idő után rá is kellett jönnöm, itt tényleg nem csak egyszerű mázliról volt szó, még ha abból is akadt Neki bőven. Ugyanis tény, hogy amíg én az örökös gépbeállításokkal voltam elfoglalva súlyos félpercek erejéig, Ő addig pár másodperces átállítás után mindig újratöltve, és élesre állítva várta a villámokat –természetesen hosszú záridővel. A sok-sok bíbelődésemnek köszönhetően sorba maradtam le olyan villámokról, amiket mikor visszanéztem Rajmy gépén,  helyben elsírtam magam, tovább növelve ezzel a lehulló csapadék mennyiségét…

Az is tény, hogy amennyi mázlija volt Rajmynak, nekem ugyanannyi pechem, így csak nagyon ritkán sikerült pont akkor exponálnom, amikor tényleg brutálisan jó villámok kúsztak fel az égre.

Fentiek illusztálására először kvázi bemelegítésnek, következzenek az általam készített képek aznapról. De a lényeg majd ez után jön Rajmy képeiben foganatosítva. Ugye, a fő attrakciót illik a végére hagyni!!!? :)

A fátyolfelhők közt bújkáló telihold köszönti az érkező zivatarzónát:

Erős elektromos tevékenység volt benne, mert 30 másodperc alatt akár ilyen sok villám is ráfért a képre:

A villámok csak közeledtek...

...és közeledtek....

...és közeledtek!

A jobb oldalt érdemes lehet közelebbről is megnézni (képkivágat):

A következő képek már autóból készültek, azért olyanok, amilyenek:

Az ember megpróbál minden helyzetből fotózni (itt pl. nyitott ajtó mellett):

Szerencsére egyszer végül elállt az eső. Ekkor született meg talán az egyik leghangulatosabb fotóm erről az éjszakáról:

Ekkor már átszellemült hangulatba kerültem, és eszembe jutott imádott családom is, köztük  feleségem, Melinda, akinek ekkortájt fel is lőtték a monogramját az égre, amit ezúton is köszönök, mindkettőnk nevében! :)

Nem sokkal később a Nabukodonozor (a Mátrix c. filmből) is megérkezett a tettek mezejére:

Egy-két jobb villámfotó még a végére:

Most pedig jöjjenek Rajmy képei, de előtte olvassátok el rövid bemutatkozását:

“
Pinviczki Rajmond vagyok, 23 éves amatőr fotós.
Már egészen kiskorom óta érdekeltek a viharok, ezen témakörön belül is a villámok voltak számomra a legérdekesebbek. Természetesen gyerekként ezeknek csak a látványa volt a csúcs, szerettem egyszerre megijedni és megcsodálni a természet „ajándékát”. Középiskolás koromban volt két igen közeli, éjszakai élményem a villámokkal, lehetőségem nyílt pár 100 méteres távolságból megtekinteni pár lecsapót a nyílt térben. No persze ezeket a lehetőségeket pusztán figyelmetlenségből élvezhettem, hiszen ekkor még nem nagyon követtem az e-féle híradást (tudhattam volna, hogy vörös riasztást adtak ki azokra az éjszakákra :P ). Mint utólag megtudtam, az említett két évben (főleg 2010-ben) igen sűrűn voltak ilyen típusú riasztások. Örülök, hogy ezek az élmények nem riasztottak el napjaink villámvadászaitól.
A villámok fotózása egy rendkívül veszélyes dolog is tud lenni. A fényképezés ezen altípusába Nagykovácsi Zsolt vezetett be, sokat tanultam tőle az elmúlt évben (én 2012 júliusa óta vagyok aktív vihar/villámvadász). A 2012-es nyár ilyen szempontból arra volt jó, hogy Zsoltival jobban megismerjük egymást, jó cimborák lettünk, viszont az akkori zivatarok nem kedveztek nekünk. Közelébe sem ért a legendásnak említett 2010-es évnek, amely minden villámvadász álma, de én ugyanúgy pörögtem, hiszen azt is élveztem, ha egy távoli lecsapót lefényképezhettem. Októberben már sikerült egy-két szebb fotót összehozni, de az igazi viharos élményeket a 2013-as év hozta meg. A májusi hónapban egymás után több olyan alkalom is adódott, ahol rengeteg jó fotót összehoztunk végre (egy év után ránk fért már), több squll-line is végigtombolt az egész országon. Egy idő után rájöttem, hogy nem csak maguk a villámok hozhatnak gyönyörű látványt, hanem a felhők struktúrája is, mely egymagában csodálatos és félelmetes (főleg éjszaka, kint a határban, ahol a legjobban megfigyelhető kialakulása és mozgása). Kiemelendő fotózások közé tartozik az utolsó két alkalom (Május 17, 19). Szerencsémnek hálát mondva lett egy-két igen gyönyörű felvétel. Ijesztő volt a squall-line peremfelhője, ahogyan éjszaka heves gyorsasággal közelített felénk, és a villámok szépen megvilágították. A vasárnapi éjjel sokkal veszélyesebb volt, mint a pénteki. Már távolról látszott, hogy nem követi a napokkal korábbi vonalat. A távoli aktív lecsapók száma volt, hogy 30 másodpercenként a 9-10 darabot is elérte. Itt tényleg csak ahhoz kellett tudás, hogy valamelyik képen NE legyen villám. A lehető legszebb alakzatokat láttuk, kétágú, négyágú, közeli lecsapók, távoliak, hálóvillámok, és esélyesnek tűnt egy szupercella kialakulása is, viszont ebből nem lett semmi sem. Villámfotózás szempontjából a legjobb este volt ez, reméljük sok ilyen lesz még.
 A jövőbeli kívánságaim közé tartozik még sok olyan éjszaka, mint amilyet májusban megéltünk, illetve ha szabad ilyet kívánni, akkor egy olyan szupercella kialakulását is szívesen végignézném, és fotóznám, melynek velejárója egy kisebb tornádó (viszont harmadik kívánságom akkor az legyen, hogy ez a falura veszélytelen legyen, hiszen semmiképp sem jó az, ha pusztítást végez!) 
“

Most pedig tényleg jöjjenek Rajmy fotói, de…

….FIGYELEM! A következő képek a nyugalom megzavarására is alkalmasak. Az ebből eredő esetleges rosszullétekért nem tudunk felelősséget vállalni, így kérjük, mindenki csak saját felelősségére és hordozható defibrillátorral a kézben nézze végig a következő fotókat, illetve nem árt egy plusz ember jelenléte arra az esetre, ha magunkat nem tudnánk időben “kiütni”, akkor ezt más tegye meg…

Nem rossz kezdet, igaz?

De mielőtt jobban belemerülünk a vasárnapi villámokba, nézzük csak meg azt a sokat emlegetett repülő csészealjat, még a pénteki napról:

No, hol is tartottunk?

Ja igen, ott, hogy Rajmy éppen villámokra vadászik...

...és ezt nagyon jó érzékkel csinálja.

Ez no comment kategória:

Lassan én nem is írok többet, éppen elég volt ennyi. Amúgy se érdemes megtörni vele a képcunamit.

Azért itt annyit megjegyeznék, hogy szerintem ez az egyik, hanem a legjobb fotó aznapról -szerintem:

Írjak ehhez a fotóhoz valamit? Áááá, szerintem nem kell: önmagáért beszél...:
(Jól van na, hosszú távon nem tudom befogni a számat: eddig bírtam... :))

Jé, egy ismerős kép...: ;)

Finálé a végére:

Összességében elmondható, hogy ez a két nap beírta magát a felejthetetlen emlékek naplójába, lelkünk egyik időjárást imádó szegletébe, egyúttal elindították egy új viharvadász formáció, a Tószeg-Twisters csapat remélhetően sikeres pályafutását, mely főleg a villámokra lesz valószínűleg kihegyezve, de igyekszünk ott lenni egy-egy komolyabb, nappali zivataros helyzetnél is majd (bár felénk az ritka mint a fehér holló –vagy mint egy UFO???  ;))

Mindenkinek  jó zivatarszezont kívánunk! :))
 

(A háttérben a szupercella egyelőre photoshop-eredménye.... , de ha megnövünk, akkor hozunk majd mi is hasonló képeket)