"Konvektív gócok" egyike északon

Kellemes tavaszi napsütéssel indult a reggel, majd ÉNy felől szépen hozta a felhőket a gyenge hidegfront, papírforma szerint.
Dél körül olvastam Storman előrejelzését, így gyakrabban kilestem az égre, hátha érkezik valami szemrevaló. Épp ekkor vonult el felettünk egy kiadósabb esőt hozó 'habostorta', szoknyája szélét még sikerült elcsípni.

Eme ismerős látványtól rögtön felébredt bennem a téli álmot alvó izgatottság, gyorsan összekészítettem az objektíveket és vágtattunk ÉNy felé. Bár a radarképen továbbra is csak ártatlan zöld foltok kószáltak, de a szemnek így is akadt látnivaló.

A lelógó mamma-szerű buborékokat sárgásan átvilágította a lemenő nap fénye.

Fejünk felett mindenfelé hullámzott az ég.

Majd ahogyan délkelet felé vonult a felhőzet, úgy csökkent alatta a földig érő csapadéksáv.

Átellenes oldalon megjelent egy jobbos szivárvány darabka halvány párjával.

A felhőzet és a szivárvány tovább távolodott, így nekünk is odébb kellett állnunk, jobb kilátással délkelet felé.

Egy házak közti réten láttunk rá újra az összeomló felhőgócra.

Meseszép volt!

Utólag bántuk, hogy nem itt kötöttünk ki elsőre, megjegyeztük ezt a helyet és néhány percig még gyönyörködtünk a látványban.