Türelemjáték Dél-Dakotában

Érdekes, és egyúttal elég bonyolult helyzettel kényeztetett el minket az időjárás. Slight risket kaptunk, melyben elsősorban emelt konvekcióval létrejövő szupercellákra lehetett számítani, de azokra is inkább csak késő délután, ill. estefelé. A folytatásban éjszaka egy nagyobb MKR kialakulása volt benne a pakliban. Május 9-e tehát úgy indult, hogy délelőtt Winnerből Murdo-ba mentünk át, és ott várakozó üzemmódba tettük magunkat. A műholdképen és az analíziseken is jól kivehető konvergencia-zónán voltunk, ami valójában egy kvázi-stacionárius front volt. A maximális nedvesség-konvergencia régiójának közepén voltunk, elégséges szélnyírásban és fokozódó labilitásban.

 
A várakozással töltött időt a stáb és a felszerelés fotózgatásával töltöttük. Az alábbi képeken többek között Reed Timmer, Chris Chittick és Joel Taylor látható, valamint a Dominator nevű, brutális felépítményű, tornádóálló járgány. Ennek pár nap múlva üzembe helyezik az újabb verzióját, mely még célorientáltabb, biztonságosabb lesz.

A heves viharok kialakulásába vetett bizalmunkat fokozta, hogy ismét összefutottunk egy rakás viharvadásszal. Gyakorlatilag a Discovery Channel-ről ismert arcok majd' mindegyike felbukkant. Megjelent többek között a TWISTEX csapata is, akik Tim Samaras vezetésével mérőműszereket igyekeznek a tornádókba juttatni. Közben zajlott a Stormchasers sorozat forgatása is. Ennek keretében egy - szemmel láthatóan méretes farokszárnyakkal rendelkező - operatőr jóember a Dominator tetejére is felmászott.

Ahogy teltek-múltak az órák, úgy növekedett a CAPE is, az analízisek alapján már a 4000 J/kg körüli értékeket is elérte. Azonban ez nemigen látszott a gomolyfelhőzeten, melyek - bár nedvesebb megjelenésük volt és alacsonyabb alappal rendelkeztek, mint előző nap - meglehetősen szerényen festettek. Még korábban megkérdeztem Tim Samarast, hogy ma mi lehet a fő probléma, ami miatt nem jön létre, amit várunk, vagyis hogy már nappal meginduljon ott a konvekció, ahol vagyunk. Azt mondta, a megfelelő háttéremelés és kényszerhatás hiánya lehet a gond.

Ez később aztán valóban be is igazolódott. Estig vártunk, majd elindultunk NY felé, mert a helyzet Murdo-ban reménytelenné vált, NY-on viszont már kifejlődött néhány szupercella. Ezeket azonban már sötétedés előtt nem tudtuk elérni, így a nebraskai Valentine-ben kerestünk egy szállodát, majd egy éttermet. Az eredménytelen nap után az amerikai viharvadászok színe-java itt üldögélt, felváltva nézegetve az ételt, a radart és a gigászi tévéken futó kosármeccset. A közelünkben létrejött néhány igen szép kampós radarechóval és erős forgású mezociklonnal rendelkező szupercella, de éjszaka már nem álltunk neki vadászni, annak ellenére, hogy némelyik tornado warningot is kapott, valamint egy-két tornádó-észlelés is beérkezett. A cellák mindenesetre látszottak a távolban, de csak roppant sűrű villogás formájában. Az MKR annak rendje-módja szerint össze is állt azon a területen, de ez rajtunk már nemigen segített. Azonban a hangulat csöppet sem volt csüggedt, mindenkire az optimista, jókedvű feeling volt a jellemző, annak ellenére, hogy nem volt kellemes dolog, hogy már megint ilyen közel voltunk a célhoz, de mégsem lett belőle eredmény. Ám a forró szélben álldogálva Reed Timmerrel a villámokat nézve valamelyest megnyugtatott, hogy a szerdai napról az volt a véleménye: "Wednesday is huge!".