Itt a cella, hol a cella?

2012 első viharvadászatra alkalmasnak tűnő helyzete április 22-ére esett, ekkor azonban tisztességes szupercellák még képtelenek voltak kialakulni. Ellenben két nappal később, 24-én meglepetésszerűen több szupercella is létrejött. Az alábbiakban röviden összefoglalom az említett két nap tapasztalatait, tanulságait.

Április 22-én a marginális 1-es fokozatra belőtt konvektív előrejelzést megírva rögtön indultam is reggel 9-kor Budapestről Micimackó, Taki és Lász társaságában DNY-ra, hogy megnézzük, mit hoz össze arrafelé a légkör. Álljon itt egy kis idézet a konvektív előrejelzésből:

"Magyarország időjárását a mai nap folyamán egy lassan ÉNY-ról behúzódó okklúziós front határozza meg. Ez a front a Dunántúl térségében valamelyest hullámot vet... Alapvetően e képződmény biztosítja a lehetőséget zivatartevékenységre, mely lokálisan egy-egy heves eseményt is eredményezhet... A megfelelő talajközeli nedvesség és a pár száz J/kg-os CAPE mellett a konvekciót kellőképpen támogatja háttéremelés, mely a magasabb szintek jet-maghoz kötődő divergenciájában, ill. az alacsonyabb szintek erős összeáramlásában érhető tetten... A konvekció jellege elsősorban DNY-on akár szupercellás is lehet, az esetleges heves események többnyire ezekhez kapcsolódhatnak. Az erős szerveződésre a 15-20 m/s-os 0-6 km-es szélnyírás ad határozott esélyt... Az érkező front talajközeli konvergenciája mentén felfűződő cellák vonalas szervezettséget adhatnak a konvekciónak... A mai komolyabb helyzet kerékkötője az elégtelen labilitás lehet, bár ezt feltehetően kompenzálja a jelentékeny háttéremelés..."

Az elsődleges célterületünk Zala megye szlovén határhoz közeli része volt. Mialatt vártuk a fejleményeket, pótolhatatlan értékű összehasonlító elemzést végeztünk egy doboz sör alkoholfoka és a szélsebesség között. Eredményként meglepően szignifikáns korrelációt véltünk felfedezni.

Bár célterületünkben nem tévedtünk, az időjárás egy csöppet megtréfált minket. A front szépen behorpadva és lelassulva megérkezett a térségbe, és a várt módon vonalba rendeződést adott a kora délután már izmosodó celláknak, de épkézláb szupercellát egyelőre képtelen volt összekaparni a légkör. Mint kiderült, ez később sem jött össze, sem a vonalon, sem az előterében. A határozott háttéremelés ugyan dolgozott, és rendre mindenfelé újabb és újabb cellák jöttek létre, de a labilitás túl gyenge volt, és így a feláramlások nem tudtak tartósan megmaradni a komoly szélnyírásban. A labilitás-szélnyírás egyensúlyának kérdésében most egyszerűen a szélnyírás győzött. Alapvetően ugyanis ha nincs elég szélnyírás, de van elég labilitás, nem szupercellás, hanem legfeljebb multicellás zivatar jöhet létre. Ha mindkét komponens megfelelő arányban és mértékben van jelen, akkor lehet szupercellára számítani, viszont ha a labilitás jóval szerényebb, akkor a nagy szélnyírás egyszerűen idejekorán szétszaggatja a kezdődő gomolyokat, zivatarfelhőket. Ez esetben képtelenek a feláramlások ellen tartani a szélnyírásnak, és az esetlegesen meginduló mezociklon-képződés sem képes sokáig fennállni. Az általunk megfigyelt események is ez utóbbi szcenáriót igazolták, a radiális szélsebességet mutató radarképeken ugyan ideiglenesen felbukkant itt-ott átmenetileg határozottabb örvényesség, de semmi hosszabb ideig megmaradó erős forgásra nem kell gondolni. Továbbá a reflektivitási képeken egy-egy intenzívebb csapadékgóc jellemzően nem maradt meg 30-45 percnél tovább. Ilyen cellákat pedig egyszerűen nincs idő levadászni, főleg, ha belekalkuláljuk a radarképek nem egyszer akár fél órás késését is. Azonban mivel jó helyen voltunk, a közelünkben is elvonult néhány képződmény. A pákai Csokma-hegy pl. ideális kilátást biztosított az események megfigyelésére.

A fronthoz tartozó markáns konvergencia vonalán sorra bugyogtak elő a cellák, és gyorsan változó kinézetű, igencsak turbulens peremfelhő / görgőfelhő alakult ki, de minden feltűnőbb fractus csak ideiglenes, a kiáramlás határához köthető objektumnak bizonyult, falfelhő jelleget nemigen lehetett ezeken azonosítani.

Később a vonal már szinte teljesen egybefolyt, egyre kisebb esélye volt rajta bármi értékelhetőnek.

Az alábbi ECMWF analízis térképen látszik, hogy célterületünkön (még a legtöbb modell által vártnál is nagyobb) 20-25 m/s közötti 0-6 km-es szélnyírás 400 J/kg-ot nemigen meghaladó CAPE-pel társult, ami elégtelennek bizonyult a rendes szupercella-képződéshez.

Bár a konvektív előrejelzésben is megemlítettem, hogy a kritikus pont a labilitás, azért arra számítottam, hogy a szükséges paraméterek egybemetszésénél valami komolyabb dolog is létrejön. Mindenesetre ez a kis 600 km-es bemelegítő viharvadászat már hiányzott a hosszú, cudar tél után.
 
Amikor viszont két nappal később, április 24-én a modellek reggel megtekinthető futási eredményei nem mutattak még ennyi esélyt sem szupercellára (még az ESTOFEX sem csinált előrejelzést), akkor a valóság meglehetősen eltérő fejleményeket hozott. A talajközeli nedvesség pl. lényegesen nagyobbnak adódott, amit többek között a számítógépes prognózisnál jópár fokkal magasabb 2 m-es harmatpontok is mutattak. Ezáltal a labilitás is sokkal nagyobb lett, 15 UTC-kor pl. a Duna D-i részén az analízis már 1250 J/kg-os csúcsértéket mutatott.

A háttéremelés ezúttal is fennállt, ill. a 22-ihez hasonlóan 20-25 m/s között volt a 0-6 km-es szélnyírás, azonban a 22-i nappal ellentétben az említett fokozott mértékű labilitás immár képes volt olyan feláramlásokat létrehozni, melyek megfelelő egyensúlyt tudtak képezni a szélnyírással. A feláramlások erősségéhez az is hozzájárult, hogy skew-T diagramon vizsgálva a CAPE nem terjedt túl magasra, de ahol jelen volt, ott elég "kövér" alakot formált. Emiatt viszont a térségben kifejlődő képződmények jellemzően mini szupercellák lettek, melyek nemigen törtek 6-7 km-nél magasabbra.
 
Az alábbi, Kalocsán készült felvételek jól mutatják az egyik szupercella csapadékmentes feláramlási alapját, ill. az attól teljesen elkülönült leáramlási zónát.

A későbbiekben, ill. K-ebbre már a meleg nedves szállítószalag is egyre inkább táplálta a falánk jószágokat. A lenti kép egy izmosodó forgó feláramlást mutat, Tószegről.

A napot egy prefrontális konvergenciához köthető szép, de nem túl veszélyes zivatarlánc zárta, mely estefelé érkezett meg NY felől Vecsés térségébe, látványos, de ártalmatlan peremfelhővel.

Összességében elmondható, hogy bizony a modellek outputjait nem szabad készpénznek venni, ill. fontos elemezni a labilitás-szélnyírás egyensúlyának kérdését. Jó hírként azzal zárom az irományomat, hogy sem 22-én, sem 24-én nem alakult ki heves esemény (a szupercellák ellenére sem), ezekhez kapcsolódó károkról nem érkezett jelentés.

Micimackó videóösszefoglalója a 22-i viharvadászatról: http://www.youtube.com/watch?v=2cD-kx5aTuA

A 24-i eseményekről Anarki írt egy tanulmányt, akit részletesebb érdekel az eset, itt utánaolvashat: http://www.szupercella.hu/node/1393