Hibrid multicellás-szupercellás zivatarok

2013. június 23-án Micimackó, Lász és jómagam egy tervezett kirándulás helyett spontán viharvadászatra indultunk, amikor láttuk, hogy lassú mozgású és elég érdekes kinézetű, viselkedésű cellák vannak Budapest környékén, és a konvektív analízisek szerinti 12-15 m/s-os 0-6 km-es szélnyírás akár szupercellákat is eredményezhet.

Előzményként elmondható, hogy szokás és menetrend szerint a konvekció Vecsés fölött indult be először. Mielőtt a srácok megérkeztek hozzám, 12 óra tájékán rendkívül hirtelen igen magasra törő és gomolyait nagyon gyorsan hízlaló zivatar épült fel felettem. Folyamatos dörgés jellemezte, az alacsonyabb szinteken pedig feltűnő áramlási viszonyok mutatkoztak. Bár a zivatar multicellásnak bizonyult, a hozzám még közel lévő aktuális cella egy viszonylag rövid ideig egyértelmű forgást mutatott, miközben a fel- és leáramlás határozottan elkülönült.

Később, már tőlem eléggé eltávolodva, még a kifutófront peremfelhőzetének feláramlási alap alá vágódása előtt falfelhő-jellegű fractusok is szívódtak be az alapba.

Aztán megérkeztek a többiek is, de ekkora már az említett, K-DK felé távozó rendszer elhalófélben volt, így inkább Gödöllő felé indultunk, ahol friss konvekció nyomai látszottak a műholdon, radaron és szabad szemmel egyaránt. Gödöllőre épp jókor érve egy pici, LP-jellegű, de csapadékot az FFD-ben bőven termelő szupercellácskát csíptünk el. Mint ahogy az a nap során a többi zivatarra is jellemző volt, ez a zivatar is alapvetően multicellás jellegű volt, tehát a rendszerben sorra egymást követő és egymástól viszonylag jól elkülöníthető újabb cellák létrejöttét elsősorban a kifutófront vezérelte, nem pedig a középszintű mezociklon forgásából adódó nyomásdeficit és az abból származó plusz feláramlás emelése, mely a fő feláramlási tornyot táplálja a beleépülő, félig-meddig egymásban létrejövő másodlagos cellákon keresztül. Mindazonáltal az egyes cellák átmenetileg egyértelműen bepörögtek, csak éppen a mezociklon nem volt elég erős bennük az önnfenntartáshoz. A nagymértékben elkülönülő fel- és  leáramlás, a kifejlődő falfelhő, a vizuálisan feltűnő forgás, az FFD előtt húzódó beáramlási sáv és a csapadékmentes feláramlási alapba bevágódó RFD mindenesetre szupercellás jegyekkel látták el hibrid jószágunkat.

 Az RFD tiszta résként megjelenő bevágódása látványos volt, és egy rövid időre az okklúziós zónában a papírforma szerinti helyen egy már-már tubának nevezhető, koncentrált forgású képződmény kezdett lenyúlni (a lenti képen a bal alsó negyedben alányúló csücsök), de a kukac gyorsan felszámolódott, a cellánk pedig kisvártatva el is halálozott.

A következő célpont Hatvan környéke volt, ahol egy hasonló folyamaton végigmenő cella végső stádiumát követtük figyelemmel. Kállóig még elmentünk, de ott már csak egy szintén végelgyengülő zivatar fogadott minket, és a térségben épkézláb konvekciónak már nem láttuk esélyét, úgyhogy bevégzettnek vettük a küldetésünket, és visszamentünk Vecsésre.

A srácok ugyan távoztak tőlem, de ha még maradtak volna, láthatták volna a késő délutáni, kora esti órákban Vecsésnél kifejlődő újabb hibrid jószágot, mely két látványos rotációs centrumot is fejlesztett.

Az esetről készült, gyorsított (timelapse) felvétellel megspékelt videó a http://www.youtube.com/watch?v=lSW3snozY9A címen érhető el, érdemes a lejátszó méretén nagyítani, ill. 720p minőségben megtekinteni a felvételt. Alternatívaként az alábbi lejátszóban is megtekinthető, de itt kisebb méretű, érdemesebb közvetlenül a YouTube-on megnézni.