Felhőszakadárok csúcsformában II.

Igen! Két napról volt szó, hiszen egy extrém hosszúra nyúlt vadászatot terveztünk, mely során a hidegfront és a hozzá kapcsolódó viharok minden egyes mozzanatát végig akartuk kísérni. Már órákkal az indulás előtt gerjesztettük magunkban a hangulatot, amire szükségünk is volt, hiszen az ilyen hullámzó frontok könnyen megtréfálhatják az embert. A GFS által délnyugatra mutatott apokaliptikus helyzet kapcsán volt egy kis nézeteltérésünk Zsolti barátommal, de végül sikerült meggyőznöm, hogy lóduljunk meg nyugati irányba és vadásszuk le az arról érkező szupercellákat -még ha egyelőre igen messze is vannak. Tudtuk, hogy sötétedésig már nem lesz sok időnk, hiszen 18:30 után indultunk el Tószegről (Szolnok). Dunaharasztin egy kicsit aggódni kezdtünk, hogy vajon fizetős-e Tárnok felé az M0-ás autópálya, de végül zöld utat kaptunk és tapostunk tovább Biatorbágy irányába. Szerencsénkre a számításaink nem csaltak és elénk került a mi "kis" szupercellánk a hasán csüngő falfelhővel.

Szemből pózolva a szupercellánk és falfelhője
 

  
Gyorsan haladt...

Mivel egy erősen erdős és dimbes-dombos terepről volt szó, amit sajnos nem is ismertünk, így egy kicsit meggyűlt a bajunk a megfelelő kilátással. Hol egy pózna...hol erdő...hol egy falu...:)
Végül Biatorbágyon álltunk meg egy közepesen (jó indulattal) jó helyen, hogy végre elkezdjünk komolyabban is dokumentálni. Szükségünk is volt rá, hiszen a cellánk tudományos szempontból minden porcikáját és tevékenységét megmutatta nekünk. Egy igazi divatbemutató volt, csak olyan szupercellás...:)

Az igazi látványosság csak ezek után kezdődött, hiszen nem feltétlenül egy falfelhő a legizgalmasabb látvány egy szupercellánál. Miután a viharos széllel átvonult szupercellánk Dny-i oldalára kerültünk, kezdett előbújni a számunkra oly kedves forgó feláramlási torony (mezociklon). A látványtól a mi szívünk is együtt dobbant a szupercellájéval.

A látvánnyal nem lehetett betelni. Kis idő múlva már annyira szervezett és jó struktúrával rendelkezett a torony, hogy lassan akár már egy tornádó is leereszkedhetett volna belőle.

Torony és a forgó tappancs	Tappancs közelebbről

A képekkel ellentétben a vizuális megfigyeléseink nem tették lehetővé (már az erős szürkület miatt sem), hogy jobban szemügyre vehessük a tappancs alatti eseményeket, azonban az egyik képen elvégzett utómunka után egy mezociklonális tubaszerű képződmény sejlik fel. A helyzet egyébként potenciálisan magában hordozta egy esetleges tornádó létrejöttét.

Kicsit később már a torony szívveréseit hallgattuk, csodáltuk. Szebbnél szebb kicsapók...átcsapók, becsapók, megcsapók cikáztak az égen. :)

A kitűzött célt már ekkor bőven túlteljesítettük, de azért bennünk volt, hogy további zsákmányra tegyünk szert, így megpróbálkoztunk visszajutni a Duna túloldalára és ott megvárni az esetlegesen arra robogó második szupercellát. A radarképek alapján viszont egyértelművé vált, hogy a délről érkező multicella ütközni fog a szupercellával és azt valószínűleg ki is oltja. Ez később így is történt, azonban számunkra hosszú és nehéz percek következtek, hiszen a fölénk érkező zivatar klaszterben (felhőszakadás, szélvihar, közeli lecsapók) kellett keleti irányba menekülnünk. Nagy nehézségek árán végül sikerült, de utána igazi Szakadáros módra a Duna-Tisza közén létrejövő bitang MKR-be hajtottunk bele. Egy nagykőrösi kitérőt megbeszélve "átrobogtunk" a villámárvízzel sújtott Cegléd útjain és végre lassan megérkeztünk egy jóval nyogodtabb terepre, ahonnan reménykedve vártuk egy újabb szupercella kialakulását.
Jó 40-50 perces pihenőt követően ismét cellák pattantak ki, melyek közül az egyik viszonylag hosszú életűnek bizonyult és a villámok fényénél igencsak szupercellás jegyeket (tiszta feláramlási alap, csapadék elrendeződés --> FFD és RFD) hordozott.

Sajnos, Zsolti barátom nagy bánatára, a villámshow hazafelé úton végig a felhőszakadások közepette, a fejünk felett ért minket, nem adva lehetőséget a fotózásra. Kiérve a rendszer alól pedig már sokkal szerényebb lehetőséggel kellett beérni, de nem akarhatunk mindent egyszerre..:)  Azért egy-két villámfotó is összejött, pl. ez az érdekes kompozíció...

...vagy ez az "özönvíz" előtti percekben készült fotó:

4:40 perc környékén viszont már elfogyott szinte minden energiánk és bár ígéretesnek tűnt a Dunántúlról érkező SL, végül elindultunk haza.

A szupercella feláramlási tornyából kicsapók villámokról készült videó:

Videó:

Folytatás következik...2017-ben vagy hamarabb? ;)

Írta: Devilstorm