Egy hétfő, amikor elég sok paraméter passzol

Hazánk időjárását a nyugatról közelítő közép-troposzférikus teknő és az előterében húzódó frontrendszer határozza meg a hétfői napon.

A két képződmény előtt egyre melegebb és nedvesebb levegő árasztja el hazánkat és az attól keletre eső területeket. A folyamat a melegszektorban kiépülő meleg, nedves szállítószalagnak köszönhető, amely most igen masszívan jelenik meg tengelyével DNY-ÉK irányban és hatását főként a keleti területeken érezteti majd kedd reggelig. A hozzá kapcsolódó igen magas ekvipotenciális hőmérsékletű levegőn már most éjszaka is emelt konvekció zajlik, ami eleinte a Dél-Dunántúlon, később a Dunától keletre is zivatarokat okozhat, bár hevességüket tekintve valószínűleg nem lesznek számottevőek.

 

Hétfőn napközben pedig egy rakás nagytérségű emelési tényező segítheti majd a konvekciót, amik elsősorban a teknő közeledésével fokozódnak. Megindul és egyre intenzívebbé válik középmagas szinten a hidegadvekció, illetve az egyre sűrűbb topografikus hullámok környezetében több sávban várható pozitív örvényességi mezők átvonulása DNY-ÉK irányban. Ezek az örvények a szállítószalag felé érve melegágyai lesznek a konvekciónak, egy-egy mentén kisebb zivatarrendszerek, sőt este-éjszaka mezoléptékű konvektív rendszer(ek) kialakulására is számítani lehet hozzájuk kapcsolódóan.

 

A labilitást tekintve 600-1200 j/kg 0-100 mb MLCAPE hamozódik fel a front előterében a melegszektorban, ami egyébként az esti órákban átmenetileg veszít dinamikájából és a Dunántúl nyugati része felett belassul. Ez azért fontos, mert az északnyugati országrész a nap fő atrakciójából jó eséllyel kimarad, de éjszaka a belassult front számukra is tartogat majd konvekciót (igaz a keleti területeken zajló eseményekhez képest jóval mérsékeltebbet). Keleten nagy konvektív tiltás nem várható, de az emagramokat megnézve a legtöbb helyen 800 hPa magasságból, sőt délkeleten akár 700 hPa környékéről indulhatna a CAPE, ami arra enged következtetni, hogy a legtöbb helyen bizony kell majd valami plusz adalék, ami triggereli a konvekciót. Pontosan erre lesz jó a több hullámban érkező örvényesség, illetve a felénk húzódó jet keltette magassági divergencia, ami kiterjedését tekintve eléggé megfoghatatlannak látszik a modellek számára.

 

Mindezt figyelembe véve úgy néz ki, napközben elősször az északkeleti területeken (részben az Északi-Középhegységben) válik alkalmassá a légkör zivatarok kialakulásához, később az egyre intenzívebben érkező örvényességi mezők mentén délnyugatról ugyancsak megindulhat a konvekció. A két akciózónában a kényszerhatások mentén ezek rendszerekbe fejlődhetnek, miközben a felénk húzódó jet mentén fokozódó légmozgások 12,5-17 m/s környékére emelik a 0-6 km-es vektoriális szélnyírást.

 

A magasnak mondható labilitás mellett ez már bőségesen elegendő lesz erős multicellás és szupercellás konvekcióhoz is egyaránt. Az esetleges szupercellák eleinte izolált formában is jelentkezhetnek, majd az erős cellaképződés hamar rendszerbe építheti őket. Legkésőbb a délkeleti területeken és a keleti határszélen indulhat meg a konvekció, bár ide már szépen kifejledt zivatarrendszerek érhetnek. Az MKR-ek létrejöttét nagyban támogatják a magas ekvipotenciális hőmérsékletek, a magassági jet divergenciája, illetve az éjszakára már 34-36 mm környékére emelkedő kihullható vízmennyiség is.

 

Vannak olyan scenáriók is, hogy ezek a rendszerek már elsősorban határainkon kívülre kerülve válhatnak teljesen kifejledté.

 

Veszélyforrások:

 

- felhőszakadás: a magas kihullható víz és az időnként erőteljesen fellépő emelési tényezők mentén szerveződött rendszerek okozhatnak 30 mm-t meghaladó csapadékot (helyenként az ismétlődő esetben akár 50 mm felett is)

 

- jégeső: a viszonylag nagy magasságokban lévő LFC szint következtében az igen terebélyes vertikális kiterjedésű CAPE jelentős része található az elsődleges jégnövekedési zónában, ráadásul a nedves hőmérséklet 0 fokos szintje is pont ideális magasságokban 2600-3000 m körül lehet, ami a nagy jégméret szempontjából kedvezőnek mondható. Nem is beszélve a délnyugaton és  Dunától keletre hosszúra nyúló 0-6 km-es szélnyírás vektorokról, amik már önmagában evidensnek adják, hogy a jégátmérő 2 cm felé is emelkedhet, de intenzívebb szupercellák esetében akár szignifikáns méretet sem lehet kizárni (5 cm körül)

 

- szélvihar: előfordulhat 90 km/h-t meghaladó széllökés. A 600-700 j/kg környékén várt DCAPE, illetve a 14 fok környékére emelkedő delta Theta-e is ezt támasztja alá, ami határeset lehet abból a szempontból, hogy egy-egy helyen burst-öket is okozzon

 

- tornádó: szupercellákhoz kapcsolódóan lehetséges tornádó létrejötte. A várható helyzet annyira nem kedvez a nem mezociklonális eredetű forgószeleknek, de természetesen így sem teljesen kizárható létrejöttük.

 

 

Összefoglalás:

 

Hétfőn egy közelgő teknő és frontrendszer következtében több helyen lesz alkalmas a légkör zivatarok kialakulásához. Ezeket heves események is kísérhetik: 2 cm-t meghaladó jégeső, 90 km/h-t meghaladó széllökések, felhőszakadás. A jégméret nagyságának szempontjából eléggé összepasszoló paraméterek azt sem zárják ki, hogy egy-egy helyen szignifikáns jégméret forduljon elő.

A zivatarok között előfordulhatnak szupercellák és a foltokban fellépő emelési tényezők mentén ezek rendszerbe szervezőhetnek és MKR-ré is alakulhatnak. 

 

Megjegyzés:

 

Mivel legalább az ország felén optimális viszonyok lehetnek heves eseményekhez, illetve kis eséllyel szignifikáns jégméret is előfordulhat, ezért egy gyenge 2-es konvektív előrejelzés kiadását tartottam indokoltnak.