Storman blogja

Az Extreme Tornado Tours azon két turnusa közül, melyen én is részt veszek, az első már lement, és megtörtént az, ami eddig még soha: a 10 nap alatt egyetlen tornádót sem látott a csapat.

Az SPC május 12-re egy hód formájú slight risk-kel örvendeztetett meg bennünket, amit jó előjelnek véltünk arra vonatkozólag, hogy akkor egy hódfarkat már minimum látnunk kell (a "beaver's tail", vagyis a hódfarok az amerikai viharvadász szlengben használatos kifejezés a szupercellák FFD kifutófrontja mentén húzódó hosszúkás, hódfarokra emlékeztető formájú beáram

Eredetileg ide a tegnapi-mai viharos események összefoglalóját terveztem elhelyezni, de valamilyen oknál fogva Chris Chittick meghívott az oklahomai Norman-ben egy kisebbfajta raklapnyi alkoholra, így az összefoglaló feltöltése előreláthatólag némi késedelmet fog szenvedni.

A május 11-re várt nagy durranás meglehetősen kellemetlenül indult. Először is az SPC a moderate risk-et elsősorban a viharok elhelyezkedésének bizonytalansága miatt visszaminősítette slight risk-re. Másfelől az időjárást Pratt-ben teljesen borult égbolt és csöpörgő eső jellemezte. Az sem segített, hogy az előző nap Hays-ben vacsorára elfogyasztott mennyei steaken felbuzdulva reggelire valami hasonlót kértem itt is.

Május 9-én, hétfőn este, még Valentine-ban komoly döntést kellett hoznunk. Tőlünk nem messze (mindössze kb. 400 km-re... :) ) keddre csinos szupercellák voltak várhatóak Minnesota államban és környékén, slight risk alatt. Azonban szerdára Kansas és Oklahoma látszott esélyesnek egy jóval keményebb, moderate risk-es felállásra.

Érdekes, és egyúttal elég bonyolult helyzettel kényeztetett el minket az időjárás. Slight risket kaptunk, melyben elsősorban emelt konvekcióval létrejövő szupercellákra lehetett számítani, de azokra is inkább csak késő délután, ill. estefelé. A folytatásban éjszaka egy nagyobb MKR kialakulása volt benne a pakliban.

Ogallalából május 8-án délelőtt indultunk el a K-Nebraskában található York irányába, egyelőre az tűnt a legjobb helynek. Abban bíztunk, hogy az É-D-i irányban keresztülhúzódó nedvesség-tengelyen az elég erős záróréteg ellenére is ki fog pattanni valami jófajta szupercella.

Május 6-át egy kis New Mexico-i körúttal kezdtük. A nap elejét máris feldobta egy teherautósofőr, akinek sikerült úgy megkomponálnia a rogyásig pakolt utánfutó limlomjait, hogy a kétfelé messze kinyúló objektumok a félpályás útlezárás jelzőkúpjait sorra felborogatták.

Az időjárási szempontból teljesen eseménymentesnek ígérkező napot kihasználva május 5-én meglátogattuk az amerikai viharkutatás és előrejelzés alfáját és omegáját jelentő National Weather Center-t (NWC) az oklahomai Norman-ben. Itt található a Storm Prediction Center (SPC) is, ahol pl. az egész USA-ra kiterjedő konvektív előrejelzések készülnek.

Természetesen csak fényképezőgéppel, de tény, hogy volt mire lőni. A május 4-i, Wichita Mountains Wildlife Refuge vadrezervátumban megejtett kirándulásunk során először a Mount Scott tetejére mentünk fel, ahonnan pompás kilátás nyílt a környező tájra. A hegy mellett közvetlenül a Lake Lawtonka víztükre csillogott, a távolban pedig itt-ott a prériből kimagasló hegyek tarkították a látképet.